Interjú egy siket lánnyal: „A tánc adta vissza a hitemet”Hír | 2012.06.30.
A 16 éves Márföldi Bea szeptembertől a nyíregyházi Művészeti Középiskola és Kollégium tanulója lesz a táncművészeti tagozaton, színházi táncot, valamint kortárs és modern táncot tanulhat öt évig. Ő lesz a legfiatalabb az osztályban, de van még egy különbség közte és a többi tanuló között.
A most utolsó éves általános iskolás Bea hallásmaradványos siket. Három éves korától klasszikus balettra jár, jelenleg a vizsgaelőadására készül az egyik nyíregyházi tánciskolában. Ő lesz a Hókirálynő az Óz, a csodák csodája című táncos darabban.
6 éves korában elvégeztek nála egy igen komoly műtétet, beültettek a fülébe egy cochleáris implantátumot, egy olyan készüléket, amelynek segítségével megnyílt előtte a világ, azóta azokat a hangokat is meghallja, amelyeket korábban soha. Felvetődhet a kérdés, hogy akkor mit érzékelt a zenéből 3 és 6 éves kora között, amikor még nem volt beültetve a készülék a fülébe? Édesanyja, Késmárki Marianna avat be a részletekbe, Bea ugyanis nem emlékszik minden mozzanatra, annyira pici volt még.
Hogyan táncol, az aki nem hall?
„A kislányomnak volt akkor is hallókészüléke, de össze sem lehetett hasonlítani a mostanival. Akkor csak foszlányokat hallott a zenéből, általában a dobszót és az erőteljesebb ütemeket érzékelte, a többiek vezették a táncban, tőlük leste el, mikor, mit kell csinálni.” - mondta Bea édesanyja.
Első ránézésre olyan lánynak tűnik, mint a többi, sőt, még életvidámabb, céltudatosabb, mint manapság a legtöbb kamasz. Tudja, mit akar és ezért kész áldozatot is hozni.
Forrás: KAMASZ PANASZ
