Egy irodai széken ülve nyújtja a kezét, ahogy ő mondja, gyerekméret, a nagyobbal nem férne el a bútorok között. Otthon ugyanis nem ül kerekes székbe, túl széles és ormótlan, nehézkes vele a mozgás. Persze már hozzászokott, hiszen harmadik éve nélkülözhetetlen kelléke a helyváltoztatásnak.
– Már amennyire hozzászokhat valaki, hogy a teste, mely korábban hibátlanul működött, egyre inkább cserbenhagyja – mondja Kristófné Kiss Emese. Akinél negyedszázada diagnosztizáltak a sclerosis multiplexet (SM).
Éppen, amikor úgy döntött, igazán egészségesen fog élni, s eljár kocogni. Csakhogy nem mozdult a lába, nem akarta vinni előre, nem engedelmeskedett az agy parancsának.

– Azt hittem, csak elképesztően edzetlen vagyok – emlékezett vissza arra az 1987-es augusztusi napra a kaposfői angoltanárnő. – Így aztán, amikor szeptemberben visszamentem Pécsre az egyetemre, elkezdtem úszni járni. A medencében nem is volt gond, ám a visszaút a kollégiumig maratoni távnak tűnt. Néhány hasonló alkalom után a barátnőim rábeszéltek, menjek orvoshoz, vizsgáltassam ki magam.

A tünetek alapján a kollégiumi doktor már gyanakodott, s nem sokkal később megszületett a diagnózis: sclerosis multiplex. Az ismeretlen eredetű, gyógyíthatatlan betegség az idegpályákat támadja meg, s évek alatt elsorvasztja azokat: a betegség sokszor teljes mozgásképtelenséggel jár.

Tovább a teljes cikkre

Forrás: SONLINE