Elindult 2015. Mit szeretnél, mire vágysz ebben az évben? Úgy számoltam, hogy most kellene érettségizned…

Upsz! Ezt hagyjuk inkább!

Érzékeny pontra tapintottam?

Folyamatosan forgatunk és egyszerűen nem volt időm tanulni. Nem tudom magam úgy odatenni, ahogy kellene. De remélem, hogy hamarosan pótolni tudom, mert érettségi kell! – ez nem kérdés.

Kitűztél egy határidőt?

Hát, nem, mert nem szeretem beszorítani magam. Amikor úgy érzem, nekiállok majd. Nem akarok előre idegeskedni, mert nincs értelme.

Én azt hittem, hogy szigorú vagy magadhoz. Legalábbis ezt érzem mindabból, amennyi mindent, és ahogyan csinálsz. Keményen dolgozol, ügyeket képviselsz...

Mostanában tört rám, hogy bizony felnőtt lettem. Határozottnak kell lennem és fegyelmezetten csinálni a dolgaimat. Pedig közben még annyira él bennem a játékos gyerek! Mindent egyszerre szeretnék, de aztán rájövök, hogy muszáj fontossági sorrendet felállítanom. Buta semmiképpen nem szeretnék maradni, úgyhogy tanulni kell. Sokszor eszembe jut, hogyan is alakul majd a jövőm, mi lesz velem. Időnként aggódom, vajon lesz-e mindig munkám? Ilyen gondolatok törnek rám, de aztán elhessegetem őket, és próbálok ügyesen élni mindazokkal a lehetőségekkel, amik megtalálnak.

Nem gondoltam, hogy tépelődni szoktál. 2010 óta úgy tűnik, minden sínen van az életedben.

Hát, igen. Azt gondolják az emberek, hogy hú, de jó Weisz Fanninak lenni, mennyire könnyű neki! De azért ez nem teljesen igaz. Azt például nehéz megszoknom, hogy mióta ismertté váltam, nehéz megvédeni a magánéletemet. Sokszor faggatnak arról, hogy van-e valakim, kivel élek... Én szeretnék ebben visszafogott maradni. Nem ezzel akarok a nyilvánosság előtt szerepelni. Boldogságot és mosolyt szeretnék adni az embereknek, de bizonyos határokat szeretnék megtartani.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: LIFE.HU