Világhírű és most már boldog isHír | 2014.12.09.

Érdi Tamás nem csak világhírű, hanem boldog is. A látását egy hibás inkubátor miatt elvesztő, mára a világ színpadain ünnepelt, 35 éves zongoraművészre rátalált a szerelem.

Vastapsot kapott Érdi Tamás az enyingi református iskolában tartott rendhagyó zeneórája után. Miközben Chopin, Mozart, Schubert örökérvényű dallamaival ismerkedtek a gyerekek a zongoraművész magával ragadó játékán át, Tamást egy csinos, göndörhajú lány fotózta. A végén kiderült, ő Tamás felesége.

–- 2011 november 2-án, a Művészetek Palotájában volt egy koncertem, amelyre Réka ajándékba kapott egy jegyet. A fogfájása miatt majdnem nem jött el, de a fájdalomcsillapító megtette a hatását, Réka mégis eljött. Egy hét múlva édesanyám kapott egy üzenetet tőle, amelyben azt írta, ez a koncert volt számára a legszebb születésnapi ajándék. De miért nem írja ezt meg Tamásnak? –- válaszolt Márta. S láss csodát, nem sokkal később a beszélő számítógépem már Réka saját szavait olvasta. A zsinagógában tartott koncertemen újra találkoztunk és azóta tart a szerelem, tavaly össze is házasodtunk! – idézi fel a sorsszerű találkozást Tamás, aki arra a kérdésre, mit kíván magának, maguknak a jövő évre, azonnal rávágja: –- Nagyon szeretnénk gyermekeket, egy igazi kis családot. És persze sok-sok koncertet!

–- Kezdetben a zajokban, zajforrásokban kerestem a zenét, még a villamos fékezésében is hallottam a dallamot. Aztán ötévesen, dédapám vörösberényi zongoráján talált rám az igazi zene. Amikor a zongorán elpötyögtem a Marseilles-et és ezt édesanyámtól megtudta Kocsis Zoltán, azt mondta, mindenképpen foglalkozni kell velem. Állítólag hegedűvel és fuvolával is próbálkoztam, de a zongorán akadt meg a szemem.

–- Egyszer azt kérdezték tőlem, milyen hátránya van annak, hogy nem látok. Automatikusan visszakérdeztem, milyen hátrányról beszél? Mivel soha nem tapasztaltam meg a látást, tényleg nincs hiányérzetem! Amikor a szememet Bostonban megműtötte egy japán orvos, édesanyám nagyon el volt keseredve. Azt mondta neki az orvos: ez a gyerek nem szomorú. Csak akkor, ha maga az lesz. Tamás útja, hogy húszéves korára elsajátít valamit, amiben kiemelkedik a többiek közül. És valóban, a zene mára abszolút kitölti az életemet!

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: REHABPORTAL