Valódi esélyt az egyik legnagyobb hazai kisebbségnek!Hír | 2015.11.02.
Melyik az ország harmadik legnagyobb nyelvi és kulturális kisebbsége? Nem, nem a németek, és nem is a horvátság. A siket közösségről van szó – akik egészen megdöbbentő hátrányokat kénytelenek elszenvedni a mindennapi életben. A problémák megoldásának kulcsa egyebek mellett az – immáron hivatalosan is nyelvként elismert – jelnyelv és az oktatás. A nyest.hu munkatársa egy egyedülálló kutatási program, a JelEsély sajtótájékoztatóján járt.
Az egyes becslések szerint 30-60 ezer fős siket közösséget az oktatásban elképesztő hátrányok érik. Annak ellenére, hogy a nemzetközi szakirodalom egységesen foglal állást a mellett, hogy a jelnyelvi oktatás biztosítja a megfelelő minőségű oktatást, ezen keresztül pedig az elhelyezkedés és a társadalmi mobilitás esélyeit, a magyar közoktatásból a mai napig szinte teljesen hiányzik a jelnyelvi rendszerre alapuló képzés. Ehelyett a siket gyerekek csökkentett kimeneti követelményeket nyújtó (értsd: „könnyített” tananyagot kínáló), speciális oktatásban részesülnek – ahol a jelnyelv gyakran egyáltalán meg sem jelenik. A jelenleg elérhető oktatási intézmények szinte mindegyikében az úgynevezett auditív-verbális, orális módszerre épül az oktatás, ami viszont egyszerűen nem hatékony: a siket közösségen belül a többségi társadalomhoz képest aránytalanul alacsony az iskolázottság foka, összehasonlíthatatlanul rosszabbak a foglalkoztatási mutatók. Ezek az adatok azért is elkeserítőek, mert semmi nem indokolja, hogy ez így legyen.
Sokan nem is gondolnák, hogy a leginkább veszélyeztetett gyerekek azok, akik halló családokba születnek: ők adják a siket közösség túlnyomó részét, 95 százalékát. Ők azok, akik gyakran már túl későn ismerkednek meg a jelnyelvvel ahhoz, hogy azt hatékonyan alkalmazva elmélyíthessék tudásukat. Pedig a jelnyelvi környezetben nevelkedő fiatalok kimutathatóan jobb helyzetben vannak kortársaiknál. Rengeteg adat áll rendelkezésre ahhoz, hogy kijelenthessük: a jelnyelvi oktatás valódi esélyt jelenthetne a fiatalok számára.
A helyzet rendezéséhez szükség volt a 2009-es jelnyelvi törvény elfogadására is, ami a jelnyelvet önálló természetes nyelvként ismerte el, a jelnyelvet használó közösséget pedig nyelvi kisebbségként határozta meg. Egyáltalán nem triviális gesztusról van szó: a törvény – egyebek mellett – előírta ugyanis a kétnyelvű – magyar jelnyelvi-magyar nyelvi – oktatás bevezetését is.
Forrás: NYEST.HU
