Vakvezető kutyával minden nyilvános helyre be lehet menniEsemény | 2013.04.11.
Ugyanolyan jogok illetik meg a vakvezető kutyával közlekedő látássérülteket, mint bárki mást, azaz nyilvános helyre ők is korlátozás nélkül bemehetnek. A Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola feladatának tekinti, hogy erről minél többen tudomást szerezzenek. Tavasszal több olyan üzletközpontot és parkot kerestek fel, ahol szívesen látják vakvezető kutyáikat, de szabályzatuk szerint kutyával nem léphetnének be. Nyitó rendezvényükön, április 6-án több százan próbálták ki, milyen érzés bekötött szemmel vakvezető kutyával közlekedni, sokan életükben először beszélgettek látássérült emberekkel.
Azt tapasztalják, hogy az egyébként kutyák elől elzárt nyilvános helyek üzemeltetői sokszor nincsenek tisztában a jogszabály rendelkezéseivel. Gyakran találkoznak bizonytalansággal a látássérültek a biztonsági őrök részéről is. Ezért tartják fontosnak hangsúlyozni, hogy a vakvezető kutya a kiképzés során kiképzőjével, majd az alkalmazás időszakában látássérült gazdájával szabadon beléphet minden nyilvános helyre, többek között élelmiszerboltba, étterembe, közfürdőbe, állatkertbe, bármilyen oktatási intézménybe, utazhat tömegközlekedési eszközön, használhatja az álló mozgólépcsőt, s munkája során szájkosarat sem kell viselnie. A vakvezető kutyák azonosítását a speciális hám teszi egyszerűvé, emellett azonban előírás, hogy a vakvezető hámjukon, vagy a nyakukban az őket kiképző szervezet azonosítóját is jól láthatóan viselniük kell.
Nyugodt és megbízható vakvezető kutya csak a jól szocializált, sokféle helyzethez, környezeti ingerhez korán hozzászoktatott kutyából válhat – ezért fontos, hogy a kiképzés alatt álló, még nem látássérült gazdával közlekedő kutyák számára is nyitva álljanak az ajtók. A kiképzésük kétéves korukig tart, utána leendő gazdájukkal hónapokig, felügyelet alatt közösen gyakorolnak, míg végül együtt közlekedésbiztonsági vizsgát tesznek.
Ma Magyarországon 20 ezer vak ember él, de közülük csupán 150-et segít vakvezető kutya, így nyilvános helyeken is viszonylag ritkán találkozhatunk velük. Bizonyára ez az oka annak is, hogy a rájuk vonatkozó előírásokat, melyeket a szociális és munkaügyi miniszter a 27/2009. (XII.3.) számú rendeletében határozott meg, ma még nem ismerik elegen.
