VAKVEZETŐ KUTYÁVAL A DOBOGÓN – EGY RÚDUGRÓLÁNY TÖRTÉNETEHír | 2015.08.29.
Már három éve annak, hogy Charlotte Brown azért küzd, hogy érmet nyerjen úgy, hogy megpróbál átugrani egy lécet, amit nem is lát. Végül sikerült neki. A harmadik helyen végzett Texas állam középiskolás bajnokságán. A dobogó harmadik fokán állva, amikor a nyakába akasztották az érmet, büszkén csatlakozott hozzá segítő kutyája, Vador is.
Charlotte vak, azonban ez egy cseppet sem tántorította el őt attól, hogy az egyik legjobb legyen az atlétika egy olyan versenyszámában, amelyben már edzeni is szinte lehetetlennek tűnik egy látássérült ember számára.
“Végül megcsináltam – mondta. – Ha bárkinek küldhetnék egy üzenetet, az nem a rúdugrásról szólna. Az egész arról szól, hogy találj valamit, ami boldoggá tesz, bármilyen akadályok is vannak előtted.”
Charlotte 2013 óta minden évben kvalifikálta magát az eseményre az Emory Rains Középiskola színeiben. Másodévesként nyolcadik volt, majd a juniorok között a negyedik helyen végzett. A versenyt megelőző este Stori Brown megpróbálta tanácsokkal ellátni lányát a hotelszobában, és levenni róla a terhet azzal, hogy tudatosította benne, hogy ő már így is olyan messzire jutott, ahova csak kevesen, akár sikerül érmet nyernie, akár nem.
“Nem” – válaszolta Charlotte nagyon eltökélten, “nekem ott a helyem a dobogón.”
Charlotte Brown látó emberként született, de 16 hetes korára szürkehályog alakult ki a szemein. Meg kellett műteni, amit sok további beavatkozás követett. Mesterséges lencsékkel sikerült a látását stabilizálni 11 éves koráig, amikor is a helyzet újra romlani kezdett. 2013-ban már nem látott színeket és nem tudta megkülönböztetni a testeket az árnyékuktól. Charlotte most már teljesen vak. Az édesanyja az ezt megelőző időszakot „mozaikjátéknak” nevezte, amiben a világos és sötét foltok keveredtek egymással.
Fogyatékossága ellenére Charlotte büszke függetlenségére. Egy olyan családban nőtt fel, ahol két bátyja is folyamatosan arra ösztönözte, hogy próbálja egyedül megoldani a dolgait ebben az Emory nevű kisvárosban, 76 mérföldre Dallastól.
“Ha valamit magam is meg tudok csinálni, az nagyszerű – mondta Charlotte. – De amikor azt akarom tudni, hogy a zoknijaim vajon passzolnak-e, akkor nyilván segítséget kérek.”
Végigfutni egy kb. 40 méteres pályán, közben a magasba tartva egy 4-5 méter hosszúságú rudat, majd feltolni magát több mint 3 méter magasságba? Számára mindez nem probléma.
Forrás: HOSSZABBÍTÁS.HU
