"A harcművészetekkel én még látó gyerekként kezdtem foglalkozni különböző harcművészeti filmek hatására" - meséli Kátay-Németh Vilmos. Tizenhat éves korában vesztette el a látását, és akkor úgy hitte: a harcművészettől is örökre búcsút vett.

"Egyik éjszaka éppen hazafelé tartottam egy barátom születésnapi bulijáról, amikor megtámadtak, ám egy régről ismert karate rúgással sikerült hatástalanítanom a támadót. Ekkor ébredtem rá, hogy vakon is meg kell védenem magam." Ettől kezdve tudatosan kereste a lehetőséget, először az aikidóval foglalkozott.

"Ez látássérültek számára is elsajátítható harcművészet, mivel a gyakorlást mindig csukló-, könyök-, vagy vállfogásból kezdjük."
Hamar kiderült azonban, hogy ez nem elegendő, hiszen a hétköznapi helyzetekben ritkán biztosított az ilyen tiszta kontaktus, ekkor kezdett el más harcművészetekkel is aktívan foglalkozni. Azóta kifejlesztett egy speciális módszert vak és gyengén látó emberek számára, amelyet Fehér kardnak nevezett el.

"Ez a technika abszolút specifikus, a különböző általam ismert, tanult harcművészeti ágak azon elemeit ötvözi, amelyekről úgy gondoltam, hogy vak emberek is meg tudják csinálni, ez többnyire közelharc technikákat jelent. A lényeg, hogyha megtámadnak valakit, akkor hatástalanítani tudja az ellenfelét, és miután a földre terítette, elővehesse a telefonját, és képes legyen segítséget hívni."

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: INFORADIO.HU