Bár a kutatások jelentős erővel folynak az autizmus gyógyító terápiájának a területén is, a gyógyszeres kezelések inkább csak egy-egy zavaró tünet (alvászavar, szorongás, agresszivitás, kényszeres tünetek) csökkentésére tudnak irányulni. Ma egyértelműbb eredményt a viselkedésterápiáktól várhatunk, ám az igazsághoz tartozik, hogy érdemi eredményhez nagyon intenzív, körülbelül heti 20 óra kezelésre van szükség hosszú időn keresztül. Ennek megvalósítására bentlakásos iskolákat szerveztek hazánkban, de a férőhelyek száma meg sem közelíti a szükségleteket. Szintén gondot okoz a megfelelően képzett szakemberek hiánya.

Hogyan segít a viselkedésterápia?

A viselkedésterápia lényege a szociális, kommunikációs hiány kompenzálása, az önállóság fokozása. Ehhez a legfontosabb olyan terápiás közeg kialakítása, ahol a terapeuta számára a beteg megközelíthetővé válik. Törekedni kell a kiszámíthatóságra és érthetőségre! A kiszámítható napi rend, a sok ismétlés nem elsősorban kötöttséget, hanem biztonságot jelent. A terapeuta következetes viselkedése segíti az érzelmi biztonság kialakulását, a tanulás folyamatát.

Ismert tény, hogy ezeknek a betegeknek a vizuális élmények sokkal inkább feldolgozhatóak, megérthetőek. Míg a beszédet sokszor nem vagy csak részleteiben értik, a képi társítások segítik a tájékozódásukat, tanulásukat.A személyre szabott foglalkozások során felmérik a beteg képességeit, szükségletei, egyénre szabják a tanulás menetét, ütemét. A szülők szerepe is jelentős, képzéssel nagyon hatékony segítőivé válhatnak gyermekeiknek.

Nagyon fontos azonban saját lelki egészségük védelme is, ezt szolgálják az önsegítő szervezetek, szükség esetén családterápiás foglalkozások. Kiegészítő terápiaként jó hatású lehet a gyógylovaglás (hippoterápia), szenzomotoros tréningek, zenei interakciós tréningek is.

Az autista gyermek kilátásai

A prognózis nagymértékben függ a betegség súlyosságától. Elmondható, hogy az enyhébb esetekben, ahol az intelligencia átlagos vagy akár kiemelkedő is, a tünetek enyhék, megfelelő, korai fejlesztés folyt, ott (mindössze az esetek 1-2 százalékában) a beteg felnőtt korára képes munkát vállalni, párkapcsolatot kialakítani is.

Sajnos az esetek túlnyomó többségében a cél inkább bizonyos fokú önállóság megteremtés, hogy a beteg minél kevésbé szoruljon felnőttként mások segítségére. A kilátásokat ezért a betegség súlyosságán túl alapvetően meghatározza, hogy milyen korán ismerték fel, és hogy milyen intenzív fejlesztésben van része a betegnek.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: WEBBETEG