A falon az Assasin’s Creed IV. plakátja lógott, a polcon pedig ott sorakozott a többi játék a Mortal Combattól a Batmanig. “Nincs is köztük kedvencem, annyi van” – mondta Gábor az impozáns gyűjteményről, miközben a számítógépén mutatta, mi mindennel szokott még játszani. Hiába volt ott két ágy és egy szekrény is, az íróasztalé volt a főszerep az apró szobában. “Itt tölti az ideje nagy részét, így tudja elterelni a figyelmét a problémáiról” – magyarázta pártfogója, aki segített szót érteni a nehezen beszélő, mozgássérült fiúval. “Kifelé csak úgy tud kommunikálni, hogy a combján körvonalazza a betűket az ujjával”.

Gábor oxigénhiányos állapotban született 29 évvel ezelőtt egy szegénységben élő szigetvári család negyedik gyermekeként. Az ikertestvérének nagyobb szerencséje volt: ő egészségesen jött a világra, míg Gábor tolószékbe kényszerült, és a beszédközpontja is sérült. A végül hétgyerekesre duzzadó család nem tudott megfelelően gondoskodni a fiúról, ezért még kiskorában állami gondozásba vették, hogy aztán intézetről intézetre járjon. Gábor problémájának nincs hatása a mentális állapotára, a legtöbben mégis értelmi fogyatékosként kezelik, tizennyolc éves korában pedig gondnokság alá helyezték, ami minden szabadságától megfosztotta. Ezért áll most perben a gyámhivatallal.

Számítógépet szeretnél? Nem úgy van az

A fiú megjárta a Pető Intézetet, majd tizennégy évesen a pózvai intézetbe került, ahol több száz idős embert, fogyatékos személyt és pszichiátriai beteget látnak el, így nehezen kaphatott az övékétől eltérő ellátást. Huszonhét éves koráig lakott itt, két éve hagyta csak el az intézetet. “Nem kezeltek ép értelműként. Ráadásul az egy sokkal régebbi épület, mint a zalaegerszegi” – mondta a fiú az azóta részben felújított, de így is elszeparált intézményről, ahol alig szerveztek programokat, és szinte semmi esélye nem volt kimozdulni. Gábor pártfogója szerint a zalaegerszegiek többségének fogalma sincs róla, hogy a város szélén egy ekkora intézet működik, pedig vele szemben van a kórház, ahol elég sokan megfordulnak.

A Marczibányi téri mozgássérült rehabilitációs központ az egyetlen intézet Magyarországon, ahol csak szellemileg ép mozgássérülteket látnak el, a legtöbb helyen nincs pénz a két funkció elválasztására. Így Gábor nagyrészt értelmi sérült emberek közt nőtt fel, és köztük él most is a zalaegerszegi Mandulavirág Fogyatékkal Élők Református Gondozóházában. Itt kapott ugyan engedményeket, de a házirend nagy része rá is érvényes, ha úgy adódik, szobatársat is fogadnia kell maga mellé, ahogy arra volt is már példa.

“Teljesen meg van kötve a kezem” – mondta Gábor, aki a központilag kirendelt gondnok engedélye nélkül nem köthet biztosítást, nem intézkedhet a saját elhelyezése ügyében, beleegyező aláírás nélkül nem mehet komolyabb orvosi vizsgálatra, de még a számítógépét is csak hetekig tartó engedélyeztetés után vehette meg. Pedig a gondnokságot nem a mozgássérülteknek találták ki, hanem azoknak, akiknek valamilyen pszichés probléma, szenvedélybetegség vagy szellemi fogyatékosság miatt csökkent a belátási képességük.

Tovább a teljes cikkre

Forrás: HVG