A jelnyelvek az Európa- és világszerte élő siketek anyanyelvei. Ezek természetes nyelvek, amelyek ugyanolyan nyelvészeti tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a hangzó nyelvek, és hosszú éveken át fejlődtek ki változatosan különböző siket közösségekben. A széles körben elterjedt vélemények dacára nincs egyetlen egyetemes jelnyelv világon, vagy akár Európában. Éppúgy, mint a hangzó nyelvek, a jelnyelvek változnak országról-országra, etnikai csoportról csoportra. Némely ország viszont rendelkezhet egynél több jelnyelvvel vagy dialektussal. Azokban az országokban, amelyek azonos hangzó nyelvet használnak, nem feltétlenül ugyanazt a jelnyelvet használják (lásd Németország és Ausztria példáját!).

 

Az EUD meggyőződése az, hogy emberi jog a jelnyelvhez kapcsolódó jog. A jelnyelvhez kapcsolódva fontos a további emberi jogok kiteljesedése, ilyen például az egyenlő esélyű oktatáshoz, az információhoz való hozzáféréshez és a politikában való részvételhez való jog.

 

Forrás: SINOSZ