Az epilepszia sokak számára még ma is egy megmagyarázhatatlan, misztikus betegség, pedig a lakosság 0,5-1 százalékát érinti. Néhány évtizeddel ezelőtt még nagyon nehéz helyzetben voltak ezek a betegek, rendszeresen rohamok gyötörték őket, nem kaptak jogosítványt, és a munkaerőpiacon sem volt könnyű elhelyezkedniük. Az epilepszia világnapja alkalmából dr. Rásonyi Györggyel, az Országos Klinikai Idegtudományi Intézet epilepszia központjának főorvosával beszélgettek.

– Az utóbbi években történt fejlődés az epilepszia okainak megértésével és a hatékony kezeléssel kapcsolatban?

– Az elmúlt két évtizedben rengeteget fejlődtek a képalkotó módszerek (agyi MR-vizsgálat), aminek köszönhetően sokkal pontosabban meg tudjuk állapítani, hol és milyen jellegű agyi elváltozás okozza a funkciózavart, ezáltal könnyebb döntést hozni, hogy gyógyszeres kezelésre vagy műtéti eljárásra van szükség. A epilepszia-műtétek eredményei ma már nagyon jók, de az alapvető kezelés gyógyszeres. Számos igen hatékony antiepileptikum van már a piacon, mely minimális mellékhatások mellett sok betegnél biztosítja a tünetmentességet. A láthatáron feltűnt egy vadonatúj módszer is, ami azonban még kísérleti fázisban van. Neuronmodulációnak hívják, és gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy agyidegeken keresztül vagy közvetlenül agyi struktúrák elektromos ingerlésével stimuláljuk az agyat, aminek szintén rohamgátló hatása van.

– A betegek hány százaléka lesz teljesen tünetmentes a kezelések hatására?

– Nagyjából 65-70 százalékra tehető a tünetmentes páciensek száma, a maradék harminc százaléknál kisebb rohamok előfordulnak, de ők is jobb életkörülmények között élhetnek, mint mondjuk harminc évvel ezelőtt. Szerencsére a köztudatban élő nagyrohamok relatíve könnyen kiiktathatók a gyógyszerekkel.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: MNO