,,Ugyanúgy kezeljük őket, mint bármilyen más munkavállalót."Hír | 2013.08.16.

A Tesco nem most kezdte. Már évekkel ezelőtt jelentős tapasztalatokat  szerzett azon a területen, hogy miképpen lehet egy nem átlagos feltételekkel , körülményekkel rendelkező  munkaerőt álláshoz juttatni. A Befogadó Közösség program a Salva vita és a 4M-mel történő együttműködés több éves tapasztalata után alakult ki. (2005-től dolgoznak velük együtt) Mára komoly szerepet vállal a Tesco  abban és elkötelezettségüknek tekintik, hogy megváltozott munkaképességűeknek, illetve fogyatékossággal élőknek munkát találjanak, adjanak. Tóthmárton Verával, a program HR projekt  menedzserével  az esélyegyenlőség  megteremtésének fontosságáról beszélgettünk, melynek egyik legfontosabb eleme az is, hogy egy nem teljesen egészséges ember is dolgozhasson.

- Mi volt az a program, ahol lényegében az első tapasztalatokat szerezték, milyen problémákkal kell megküzdeni egy munkaadónak, ha azt vállalja, hogy olyan munkaerőt alkalmaz, akinek az otthoni körülményeit  is figyelembe kell vennie?

-  A Budapest Esély  nonprofit szervezetnek  volt egy EU- s finanszírozással  létrejött programja, a „Család velem, karrier előttem” címmel. Ennek az volt a lényege, hogy főképp olyan családanyákat juttassanak munkához, akik esetleg már évek óta nem tudtak elhelyezkedni. Ebbe kapcsolódtunk be. Budapesti áruházainkba, különböző munkakörökbe helyeztük el őket. Fontos volt a részmunkaidő és az, hogy hosszú távra tudjunk munkát adni nekik. Az ehhez a munkához kapcsolódó legfontosabb tapasztalatunk az volt, hogy mennyire nagyon fontos az adott egyén motivációja. Azóta is elég sok hasonló projekten dolgozom és csak megerősödött bennem, hogy mekkora befolyással  van az egyén hozzáállása, egyénisége. Az, hogy mennyire tudja az adott helyzetét megélni, hogy mondjuk egy tartós munkanélküliség után, gyerekek mellől  eljöjjön  dolgozni. Mennyire tudja a váltást megélni. Az említett  program igen nagy erőfeszítést igényelt részünkről,  hiszen cégünk egy nagy szervezet és próbáltunk rugalmasak lenni, de nyilván, hogy a működésünk behatárolja,hogy mit tudunk megengedni és mit nem. Egy anyuka például azt szerette volna,hogy 8 óra és 12 óra között dolgozhasson, mikor a kereskedelemben a délután a csúcsidőszak. De megoldottuk és alapvetően sikeres volt a program. Szerencsére a hölgy is tudott végül rugalmasabb munkaidőt vállalni, és a két álláspont végül összeért Van, aki azóta is nálunk dolgozik.

- A megváltozott munkaképességű dolgozók esetében is a legfőbb nehézség az, hogy némiképp a munkaadónak is „alkalmazkodni” kell, nem csak a dolgozónak?A dolgozó részéről pedig a motiváció az, ami a legdöntőbb szerepet játssza?

- Igen. Minden olyan csoportnál, ahol nem átlagos munkaerőről van szó kiemelt  fontossága van a motivációnak. Már régen foglalkozunk hátrányos helyzetűekkel. A  HR vezetőink is a legteljesebb mértékben nyitottak a témára, minden lehetőséget próbálnak megadni. Ez a munkáltató  „alkalmazkodása”.Azt látom, hogy tényleg arról van szó, hogy akar-e valaki dolgozni, vagy nem. Most van egy programunk, ahol tartós munkanélkülieket helyezünk el. Van egy  férfi dolgoz ónk, aki most munkásszálláson lakik. Kérdéses volt, hogy ő az élethelyzetére való tekintettel tudja-e a szükséges higiéniával kapcsolatos elvárásokat teljesíteni, hiszen a kereskedelemben igen fontos,hogy ki mennyire higiénikus, hogyan jelenik meg a vásárlók előtt. Ő teljesített. Nagyon ügyes, nagyon motivált. Árufeltöltő  munkakörben dolgozik. Az elején nagyon távolságtartó volt, de ma már ez is elmúlt

Forrás: REHAB BLOG