Nagyon vártam, hogy egyszer szerelmes legyek, de nem lettem. Anyukám azt mondta, hogy ne bánjam, mert nekem elég, ha ők szeretnek engem, én viszont tudtam, hogy legalább az életben egyszer mindenki királylány lesz. Akkor, amikor feleségül megy ahhoz, aki szereti őt.

Az én szüleim elég öregek voltak, amikor megszülettem, és hamar meghaltak. Még csak tizennégy voltam. Amikor meghaltak, egy gyámom lett, és onnantól fogva ő döntött arról, hogy mit csináljak. Mindig azt mondta, hogy a legjobbat akarja nekem, de én nem mindig tudtam, hogy mi a legjobb, és rosszul esett, amit ő akart. Amíg anyuék éltek, én majdnem mindent meg tudtam egyedül csinálni. Lementem a boltba vásárolni, áthúztam az ágyat és kiválasztottam az újságból, hogy este mit fogok megnézni a tévében. A gyámom azt hitte, hogy én ezt mind nem tudom, és mindig ő vásárolt be. Még azt is ő döntötte el, hogy milyen ruhákat vegyek fel. Amikor megismertem a Ferit, rögtön tudtam, hogy ő az életem szerelme. A Feri egy otthonban nőtt fel, most is ott lakik. Keres pénzt, de nem költözhet külön, mert bent az otthonban segítenek neki, hogy kitalálja, mire akarja elkölteni a pénzét. A Feri el akar engem venni feleségül. Ki is találtuk, milyen lesz a menyasszonyi ruhám. Olyan, amilyen a babámnak volt, fátyollal, meg nagy, fehér szoknyával. Szerelmeskedni is szoktunk, ami a legjobb dolog a világon. És főzni is, mert anyukám engem, amikor még élt, megtanított főzni.

Amikor elmaradt a menstruációm, a gyámom elvitt az orvoshoz. A vizsgálat elég rossz volt. Amikor felöltözhettem, az orvos és a gyámom arról beszéltek, hogy egy kisbaba van a hasamban. Én ettől nagyon boldog lettem, mert mindig is szerettem volna kisbabát. Tudtam, hogy a Feri is nagyon szeretné, mert imádja a gyerekeket, és az unokaöccseivel is sokat szokott játszani, még meg is fürdeti őket. A Feri nagyon puhán tud simogatni, és szerintem ez egy kisbabának fontos. Én is nagyon szeretem, ha simogat, pedig én már felnőtt vagyok.

A gyámom és az orvos megbeszélték, hogy a kisbabát ki kell venni a hasamból. Mondtam nekik, hogy én ezt nem szeretném, mert ez a Feri meg az én kisbabám, és nagyon boldogok leszünk. Ők erre elém tettek egy papírt, hogy írjam alá, mert én nem látom át ezeket a dolgokat, és fogalmam sincs arról, hogy ez miféle terheket jelentene.

Én akkor nagyon sírtam, és azt feleltem, hogy a Feri engem elvesz feleségül, mert én vagyok az élete szerelme, és hogy mi együtt fogjuk ezt a kisbabát nevelni. A gyámom azt mondta, hogy ez teljességgel lehetetlen, és hogy én azt sem tudom, mit beszélek, hát térjek már észhez.

Az orvos türelmetlenkedett, hogy rá nagyon sokan várnak, neki ilyesmire nincs ideje, és ha a gyámom elintézte a formaságokat, akkor jöjjünk majd jelentkezni az abortuszra. Az abortusz azt jelenti, hogy kikaparják a hasamból a kisbabánkat, aki a Ferié meg az enyém. Nagyon sírtam, a jövő héten kell bemenni a kórházba. Azt mondták, ez a gondolkodási idő, de én nem bírok erről gondolkodni, és a gyámom szerint nincs is mit. Azóta minden nap erről álmodom és kérem a Jóistenkét, hogy segítsen nekem, hogy menyasszony lehessek és megszülhessem a kisbabámat. Megígérem, hogy nagyon fogom szeretni, és a Feri is, és vigyázni fogunk rá. Mindent úgy csinálunk majd, ahogy mondják, csak most az egyszer engedjék, hogy én a Feri felesége lehessek, mert engem senki soha még nem szeretett így, pedig tudom, hogy az apukám és az anyukám is nagyon szerettek.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás:Mondjigent TASZ