- Leginkább amiatt aggódtam, hogy mit fognak gondolni rólam mások, milyen gyengeséget látnak majd ebben. Amikor az ember megtudja, hogy Down-szindrómás gyereke lesz, az olyan, mint egy halálhír. Legalább is én így éreztem. Mintha egy hibás kisbabát kapnék.

Mindent megpróbált, hogy a feleségét rávegye az abortuszra, Jennifer azonban ezt elutasította. Bár rettegett attól, hogy a férfi, akit az életénél is jobban szeret, elhagyja, a kislánya életének képtelen volt véget vetni. Amikor az újszülött Paisley-t elkezdte szoptatni, úgy érezte, a kislány tökéletes, és nem lesz semmi baj. Az apa azonban még néhány hónapig idegennek látta. A fordulat akkor következett be, amikor egy alkalommal megcsiklandozta a kislányát, ő pedig kacagva tolta el magától - és ekkor White rájött, hogy Paisley ugyanolyan, mint bármelyik másik gyerek, csak éppen az övé.

Hamarosan már olyan büszke volt a lányára, hogy ezt az egész világnak kész volt megmutatni. Korábban évekig futóversenyeken vett részt, most eszébe jutott, hogy ezt akár együtt is folytathatnák. A kislánynak egy különleges kiskocsit készítettek, amiben az apja maga előtt tolta 5, 10 kilométeres versenyeken és kilenc (!) maratonon is.

Első versenyükön közvetlenül Paisley első születésnapja előtt vettek részt, és öt éven át nyerték az érmeket. 321 mérföldet futottak együtt, ami a Down-szindrómát okozó, megháromszorozódott 21-es kromoszómára utal. Amikor a Paisley öt éves lett, apja úgy érezte, eljött az ideje, hogy a lánya immár maga fusson.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: DOWN BABA