Babakocsival gyakran szlalomozó anyukaként számtalanszor felmerül bennem a kérdés, hogy én még csak-csak elboldogulok, mert végszükségben hónom alá kapom a gyermeket és a komplett hóbelevancot, na de mit csináljon egy kerekesszékes? És mit csináljunk mi, az utastársai? Hogyan tudunk jól, a másik fél számára elfogadhatóan, de nem tolakodóan és nem is lesajnálóan segíteni fogyatékkal élő társainkon?

Csak természetesen

Az első és legfontosabb szabály: mindig úgy kell odamenni a fogyatékkal élőhöz, mint bárki máshoz (babakocsis anyuka, öreg néni) – mondta el az MNO-nak Szemők Krisztina, aki már 15 éve dolgozik fogyatékosokkal. Ha természetesen viszonyulunk hozzájuk, ők is természetesnek veszik a segítséget. Nagyon fontos, hogy ne érezzék a sajnálatot rajtunk: „Jaj, szegény, én egészséges vagyok, ő nem.” A fogyatékkal élők ugyanolyanok, mint mi. Kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy ők segítenek rajtunk: ha leejtem a papírjaimat, a kerekesszékes előbb felkapkodja, mint én, mert közelebb van a földhöz – vetette fel Szemők.

Hogyan segítsünk?

Legelőször meg kell kérdeznünk, hogy segíthetünk-e, ha a válasz igen, akkor nagyon fontos megtudakolnunk, hogy hogyan tegyük hasznossá magunkat. Sokan úgy próbálnak meg vakoknak segíteni, hogy belekapaszkodnak a botjukba. Ezt ne tegyük, hiszen nekik az a szemük – hívta fel a figyelmet Szemők. Hagyjuk, hogy ők mondják meg, hogyan kényelmes nekik, figyelmeztessük őket a közelgő útakadályokra, oszlopokra, „Demszky-karókra”.

A kerekesszékesen például ne úgy segítsünk, hogy felkapjuk a kerekénél fogva a széket, mert a kocsi tulajdonosát pillanatok alatt az úttestre boríthatjuk. Fogjuk meg inkább hátul a fogantyút vagy a lábtartót – de előbb kérdezzük meg, hogy az nem kiszedhető-e.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: MEOSZ