John Silk jól kereső üzletember volt, aki Porschéjéből részmunkaidőben egy iskolabusz volánja mögé ült át, hogy mindennap találkozhasson Down-szindrómás lányával, Vickyvel.

 Vicky Down-szindrómával és szívfejlődési rendellenességgel született. 8 hónapos volt, amikor szüleit lehetetlen választás elé állították: vagy beleegyeznek egy műtétbe, amit a baba csak 50%-os eséllyel él túl, vagy azzal kell szembenézniük, hogy műtét nélkül csak 15 éves koráig élhet. A szülők nem vállalták a műtétet, mert nem tudták volna megbocsátani maguknak, ha épp a beavatkozás miatt vesztik el a lányukat. Inkább úgy gondolták, kiélvezik azt az időt, amit együtt tölthetnek.

 Az apa 15 éven át vezetett egy állásközvetítő céget, és miután Vicky anyjától elváltak, csak hétvégeken láthatta a lányát. Második felesége, Gerry szintén vezető állásban dolgozott, 1700 beosztottat irányított. John Silk azonban lemondott a jómódról, mert a lányával akart lenni és izgalmas élményekkel akarta őt megajándékozni. Gerry szintén felmondott és már mindketten csak olyan részmunkaidős munkákat vállalnak, amelyek mellett marad idejük Vickyre.

 A házaspár teljes életmódváltáson ment át. 6 hónapig írták minden kiadásukat, hogy lássák, mi az, amiről le tudnak mondani. Eladták a kocsijukat és megtanulták megjavítani a ruháikat, maguknak főzni, beosztani a pénzt, kihasználni az akciókat, pontokat gyűjtögetni. Nem költenek a lakásukra, nem járnak színházba, moziba, beérik 15 éves ruhákkal, nem kényeztetik magukat semmivel. Megkeresik az ingyenes programokat (pl. múzeumlátogatásokat) is, amelyeken Vickyvel részt vehetnek. A fogukhoz vernek minden garast és szigorúan spórolnak, hogy az összegyűjtött pénzből Vickyvel utazgathassanak a nagyvilágban.

Tovább a teljes cikkre

Forrás: DOWN BABA