Tíz történet a mindenség ura, Stephen Hawking életébőlHír | 2015.01.27.
Ha Jane Wilde-nak 1965 és 1990 között lett volna névjegykártyája, valószínűleg ez állt volna rajta: „A sofőr, a nővér, az inas, a felszolgáló és a tolmács – meg persze a szerető hitves.” A haszonélvező mindenesetben férje, a világhírű elméleti fizikus, kozmológus, író, egyetemi professzor és zseni, Stephen Hawking volt. Magyarul is megjelent Hawking első feleségének memoárja, az Utazás a végtelenbe – A mindenség elmélete, a visszaemlékezésekből készült film pedig csütörtökön debütált a magyar mozikban.
Hawkingnál már a házasságkötésük előtt amiotrófiás laterálszklerózist diagnosztizáltak, egyenrangú felekként induló kapcsolatuk pedig a betegség miatt lassacskán függőségi viszonnyá, sőt volt, amikor mester-rabszolga viszonnyá változott. Az orvosok úgy vélték, Hawkingot fertőző tűvel olthatták be himlő ellen egy korábbi párizsi útja alkalmával, és a gerincvelőjét megtámadó vírus is ennek az oltásnak a következménye. Mindössze két évet jósoltak neki, de ő eddig több mint 50 évvel élte túl a diagnózist. Wilde viharos tengeren hánykolódó csónakhoz hasonlította a házasságukat, a csónakot pedig a hetvenes évek végére már három gyerekkel, Roberttel, Lucyval és Timothyval is meg kellett osztaniuk. Állandó potyautasként a fizika istennője furakodott közéjük, aki megoldásra váró problémáival csábította el a családtól Hawkingot – általában sikeresen. A családnak folyamatos segítségre volt szüksége, hol utcán szembesétáló idegenekre a kerekesszékkel együtt 130 kilogrammot nyomó férfi emelgetéséhez, hol barátokra, akik a legnehezebb pillanatokban vigyáztak valamelyik gyerekre, még akkor is, ha pontosan tudták, hogy a bárányhimlős Hawking-csemete a saját gyerekeiket is megfertőzi majd. Hawkingék a betegség ellenére igazi partiarcnak számítottak, a vendégek egymásnak adták a kilincset koktélpartijaikon, fogadásaikon és vacsoráikon, melyek nagy részén általában a fizikus egy-egy újabb kitüntetését ünnepelték.
Wilde a monoton és egyre több nehézséggel járó hétköznapokból a középkori spanyol költészethez menekült, és férje ápolása, valamint gyerekei nevelése mellett megszerezte a PhD-fokozatot. Választott témájáról Hawkingnak annyi volt a véleménye, hogy a középkorral foglalkozni épp olyan, mint kavicsot szedni a tengerparton. A lélekölő napi rutin mellett Wilde-nak férje családjával is meggyűlt a baja. „Ez a dolog, ami közted és Stephen között van”, emlegette házasságát anyósa, és amikor csak lehetett, újabb tüskéket helyezett el az asszonyban. Merev és szigorú férje halála után végül Isobel Hawking ellenszenve is elpárolgott, és a kétezres években levélben köszönt meg ex-menyének mindent, amit a fiáért tett. Hawking sosem panaszkodott a betegsége miatt, Wilde pedig, akinek a legsötétebb időkben még az öngyilkosság is megfordult a fejében, sosem gondolt arra, hogy valaha is elhagyja férjét. 1999-ben publikálta először memoárját, a Music to Move the Stars: A Life with Stephen-t, melynek bővített kiadása Travelling to Infinity – My Life with Stephen címmel jelent meg 2008-ban.
Forrás: KÖNYVES.BLOG.HU
