Terjed a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásaHír | 2014.03.04.

Az Európai Unióhoz való csatlakozással évről-évre nő a megváltozott munkaképességű emberek iránti figyelem, azonban a társadalmi integráció hiányosságai, az ismeretek és a tapasztalatok hiánya, a félelem megnehezíti az integrációt. A megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatásának lehetőségeiről, a rájuk vonatkozó törvényi szabályozásokról kérdeztük Dobár Attilát, a JOBGROUP és Rehabjob ügyvezető partnerét, és egyben a téma szakértőjét.

A megváltozott munkaképességű személy fogalma

Megváltozott munkaképességű személy az, akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 százalékos vagy kisebb mértékű. Ez egyben azt is jelenti, hogy az összes egészségkárosodás mértéke 40 százalékos vagy annál nagyobb. Ez a két új fogalom cserélte fel 2008-tól az addig munkaképesség - csökkenés fogalmat és százalékos besorolást.

Megváltozott munkaképesség és fogyatékosság közötti különbség

Fogyatékos személy az, aki tartósan vagy véglegesen olyan érzékszervi, kommunikációs, fizikai, értelmi, pszichoszociális károsodással – illetve ezek bármilyen halmozódásával – él, amely a környezeti, társadalmi és egyéb jelentős akadályokkal kölcsönhatásban a hatékony és másokkal egyenlő társadalmi részvételt korlátozza vagy gátolja. (1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról) – tájékoztatott Dobár Attila.

Látható, hogy a fogyatékosság törvényi meghatározása sokkal tágabb és absztraktabb, mint a megváltozott munkaképességű személyeké. Ez természetesen azért is van mivel a két fogalomhoz más joghatások társulnak, más helyzetekben használandóak. A megváltozott munkaképesség egy foglalkoztatás- és szociálpolitikai fogalom, és mint olyan a munkajogba is átszivárog, együtt járnak vele juttatások, a munkáltató regisztrációs kötelezettsége, amennyiben a rehabilitációs hozzájárulás alóli mentesülést kiváltaná, vagy ha a rehab - kártyával járó járulékkedvezményt érvényesítené.

Egy ennyire, az eljárás szempontjából kulcsfontosságú fogalomnak kézzelfoghatónak és bizonyíthatónak kell lennie, ezért a nagy különbség. Továbbá természetesen szükség volt egy fokbeli (innen a minimum 40 százalék) meghatározásra, hogy milyen súlyosságú károsodás – és ezzel együtt munkaerő-piaci hátrány – esetén van szüksége az érintett személynek a nyújtható kedvezményekre, támogatásokra.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: MUNKAJOG.HU