Te edzenél együtt egy mozgássérülttel?Hír | 2016.05.29.
Miközben a virtuális népharag a Down-szindrómás srácot kinéző konditermet büntette, sok más edzőteremben is nehéz dolga lenne egy fogyatékkal élőnek. „Jaj, szegények” – mondják rájuk, pedig ők is szeretnének sportolni, kikapcsolódni, és talán még zuhanyozni is utána. Lesz egy sportközpont, ahol természetes lesz, ha a látássérült, a szellemi fogyatékos és kilóival küzdő ép társuk "integráltan" izzad a futópadon.
Egyáltalán nem tipikus annak a Down-szindrómás fiúnak a története, akit kinéztek egy pesti konditeremből, a fogyatékkal élők döntő többsége ugyanis el sem jut edzőterembe. Sőt, még csak eszükbe sem jut, hogy az ép társaikhoz hasonlóan eljárhatnának zenés tornára, kondizni vagy szaunázni. De tegyük fel, hogy közülük valaki elszánt és elindul: hány sportközpontba jutna be például kerekesszékkel a kapun/lépcsősoron/forgóajtós beléptetőn keresztül? És ha el is evickél a recepciós pultig, az jó eséllyel 40 centivel a feje felett kezdődik. Oké, rendesek, kijönnek hozzá. De akkor is csak addig jutna, hogy megkérdezze, vajon van-e olyan kondigép, amelyet egy fogyatékkal élő is tud használni, vagy úgy vannak-e elrendezve a sportszerek, hogy egy látássérült is elboldoguljon. Vagy legalább egy akadálymentes mosdó akad-e.
Ezt Gusztos Péterrel, a Suhanj! Alapítvány vezetőjével beszéltük át lépésről lépésre a szervezet egy hónap múlva megnyíló, mindenféle fogyatékkal élő számára akadálymentesített edzőtermében. Még javában alakul a berendezés, friss festésszag, igazi nyitás előtti felfordulás, amiben már ott sejlik a „valami új” izgalmas fílingje. A hvg.hu-t mégis beengedték, mert a Down-kóros srác miatt múlt héten kerekedett botrány jól példázza, beszélni kell a lemaradásunkról.
Türelemre inteni a panaszkodókat
„A Down-szindrómás fiú esetében minden a lehető legszerencsétlenebbül alakult. Mert szerintem értékelni kell, hogy az edzőterem tulaja az elején nyitott volt, csak éppen nem volt felkészülve erre a helyzetre. Így az lett volna a jó megoldás, ha türelemre inti a panaszkodó vendégeit, és megkeres egy olyan szervezetet – akár bennünket –, amelynek van ilyen irányú tapasztalata és segíthet tanácsokkal. Rossz reakció volt, hogy nem a tájékozódást választotta, utána pedig szerencsétlenül kommunikált az interneten rázúduló népharag miatt, aminek ijesztően túlzó vehemenciája persze igazságtalan. Pedig meg lehetett volna oldani a helyzetet, mert ebben az esetben az integráció nem lett volna egy ördöglakat.”
A család szerint ugyanis a fiuk ápolt, nem volt hangos, közösséghez szokott, el is kísérték, ráadásul direkt olyan időben mentek, amikor kevesen vannak. Az edzőterem vezetője viszont arra hivatkozott, hogy a vendégektől „elmarasztaló” visszajelzések jöttek.
Forrás: HVG
