"2005-ben Peti édesapjával az egyik gyulai temetőben sétált, és ahogy nekidőlt egy síremléknek, a kő ráesett a hasára. Az apja sebtében leemelte róla a hatalmas tömeget, és kórházba vitte, ahol azonnali életmentő műtéten esett át. Az orvosok 5 százalék esélyt adtak neki. A kisszám a gyermek mellé állt, azonban deréktól lebénult. Ezt követte a szokásos rehabilitációk sorozata, végül a békéscsabai Degré utcai intézményben kezdett el gyógytornára járni.

Legelőször öt esztendeje, a gyulai 1-es számú általános iskola búcsúztatóján láttam. Miközben a felnőttek szipogva lépkedtek az épület folyosóin, addig a gyerekek az udvaron játszottak. Az egyik lurkó ő volt, épp a bitumen kézilabdapályát szántotta fel kerekesszékével – jó nagy nyolcasokat írt le önfeledten.

Később, többször is a csabai sportcsarnokban, az NB I-es női kézi meccseken futottunk össze, ahol a papája az egyik biztonsági őr. Idővel összehaverkodott Szekeres Klárával, a lilák ex-átlövőjével, és ma már levelezőtársak.

Majd néhány év elteltével, újfent bekopogtatott a ’Degré’ ajtaján, de már, mint önkéntes segítő. Az egyik munkatárs szerint megható, hogy egy mozgássérült fiatal ilyen komoly, a felnőttek számára is példát mutató kitartással igyekszik segíteni a nála elesettebbeket.

’Amikor beszéltem Görbediné Kati nénivel – folytatta Peti –, hogy szeretnék önkéntes munkát vállalni, egyből bemutatott egy kisfiúnak, aki egy évvel idősebb, de szegény értelmi fogyatékos.’"

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: HÍR6