Ennek természetesen van alapja, hiszen az egész világon az oktatási, munkaerő-piaci helyzetük, avagy az akadálymentesített fogyasztási javakhoz való hozzáférésük, és ennél fogva szociális helyzetük általában rosszabb, mint az átlagnépességé.

Ezt már az Európai Unió is felismerte és a nemzetközi fogyatékosságügyi mozgalom immáron közel két éve várja az úgynevezett európai akadálymentesítési csomagot, amely lehetővé tenné a nagyobb és eredményesebb társadalmi befogadást a fogyatékossággal élő polgárok számára. És az sem jut az eszünkbe, hogy mi magunk is fogyatékossá válhatunk pár év múlva, egy idősödő társadalomban.

Azt is csak kevesen tudják, hogy a fogyatékos gyermekek 90 százalékának egyik szülője sem fogyatékos, így tehát akár még a saját gyermekeinkről is gondolkodhatnánk. A modern technológiai cégek is kezdik ezt felismerni, hiszen egyre több olyan alkalmazás születik, amely segíti a fogyatékos gyermekeket abban, hogy befogadó módon, a nem fogyatékossággal élő társaikkal együtt tanuljanak, méghozzá táblagépek (tabletek) segítségével. Mindezek ellenére a saját példám is (80 százalék feletti nagyothallással születtem) azt mutatja, hogy még a legmagasabb képzettségű családok (szüleim mindketten jogászok) sincsenek teljesen felkészülve egy fogyatékossággal élő gyermek érkezésére. Mi több, ilyenkor mindenkinek van egy jó szándékú ötlete anélkül, hogy megfelelő szakértelme vagy személyes tapasztalata lenne. A 2006-ban elfogadott, és a világon elsőként Magyarország által ratifikált, a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény és annak kiegészítő jegyzőkönyve egyértelműen fogalmaz: a fogyatékosság nem az egyén egészségi problémája, hanem komplex társadalmi és emberi jogi kérdés, hasonlóan például a gyermekek jogaihoz. Az innovációnak egyébként a (fogyatékos) kisgyerekek korai fejlesztését célzó megoldásokat is támogatnia kell, s ma már az alsó tagozatosok hatvan–hetven százaléka tabletet használ szabad idejében.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: REHABPORTAL