„Szeretem zavarba hozni az embereket” – Hozleiter Fanny MosolykaHír | 2014.02.09.
Másfél éves korában gerincvelői izomsorvadást diagnosztizáltak nála, és tizennyolc évet jósoltak neki. Most huszonöt. Tavaly kiadott egy nagyszerű könyvet – erről, az önállóságról, tabukról és vágyakról beszélgettünk vele.
magyarnarancs.hu: A könyvedet (Te döntesz) olvasva néhány oldal után igen könnyű volt elvonatkoztatni attól, hogy ez egy kerekes székes lány életéről szól, sokkal inkább megfogtak azok a problémák, melyek engem is érintettek például tinédzserkoromban, legyen szó balatoni bulikról, pasizásról, munkavállalásról.
Hozleiter Fanny: Sokan azt gondolják a könyvemről, hogy egy cuki kislány megírta az élettörténetét, és azt, hogy milyen betegnek lenni, de hát ez kit érdekel? Több olyan ember volt, aki megmondta, hogy őt ez nem izgatta, aztán történt valami, például egy srác megkapta a barátnőjétől, el is tette a polcra olvasás nélkül, majd egy este átmentek hozzá a barátai egy pókerpartira, és az egyik haverja felkiáltott, hogy „neked megvan a Mosolyka könyve?”, majd elkezdte olvasni. Aznap este nem volt pókerparti, a fiú olvasta a könyvet, egyszer bőgött, egyszer röhögött rajta, a többiek meg rajta. Végül a srác is elolvasta, és nagyon tetszett neki. Én is épp ezt szeretem benne, hogy nem én leszek a lényeg, én csak egy tükröt tartok az olvasók elé.
magyarnarancs.hu: Mikor gondoltad először, hogy a történetedből könyv lehet, és ki segített a megvalósításban?
HF: Hat évvel ezelőtt jött először az ötlet, hogy írjunk egy könyvet. Valamit le akartam tenni az asztalra. A blogomat is azért kezdtem el írni, hogy az emberek ne csak azt lássák, egy mosolygós kislány vagyok, aki ide gurul, oda gurul, hanem hogy tudják, mi van emögött. Úgy döntöttem, tabuk nélkül kezdek el mesélni. Eltelt két év, a célom az volt, hogy kijussak Kínába egy őssejtterápiára, ami ötmillió forintba került, és egy fontos esély volt, hogy javuljon az állapotom, hogy akár egy évvel is több legyen. Egyszer kaptam egy levelet egy újságírótól, Kovács Barbarától, hogy végigolvasta a blogom, és szerinte ez egy olyan mese, ahol a főhős végül elnyeri méltó jutalmát, és az álmai valóra válnak. Ezután találkoztunk, azóta pedig elválaszthatatlanok vagyunk, egyszerre lett a nővérem, a barátnőm, az anyukám, nagyon sokat tanultam tőle, többek között azt, hogyan kell elvarázsolni az olvasót, hogy úgy érezze, mintha ott lenne velem, ugyanazt élje át, mint én. Csak úgy szippantottam magamba, amit mondott, segített, hogy ez egy élvezhető könyv legyen, ne csak egy történet. Kemény munka volt.
magyarnarancs.hu: Mennyi idő alatt született meg a mű?
Forrás: MAGYAR NARANCS
