Varga Katalin 21 éves volt, amikor barátnőkkel egy bulira sietve megcsúszott autóval az Árpád-híd jegén, villanyoszlopnak ütközött, és gerincsérülése következtében kerekesszékbe került. Öt évvel később megnyerte Magyarország első kerekesszékes szépségversenyét, a Miss Colours Hungary-t. Így ismerték meg és kérték fel, hogy legyen az Elle címlaplánya.

Milyen célok jártak a fejedben, amikor jelentkeztél a versenyre, és hogyan tudtad a szépséget ezek szolgálatába állítani?

Az emberek a deformitást, a „nem normálisat” nehezen fogadják el, a szépségre azonban figyelnek, és sokkal hamarabb nyitnak. Ezt a figyelmet én igyekszem hasznosítani, és főképp kapcsolatépítéssel előrelépni a kerekesszékesek ügyében. Kezdettől fő küldetésem az akadálymentesítés: hogy sokkal több helyen, cégben vállalkozzanak rá, és főleg hogy az akadálymentesként hirdetett helyszínek – üzletek, szállodák vagy éttermek – valóban jól működjenek a gyakorlatban. Sajnos mindkét területen rengeteg a tennivaló. Felháborítónak találom például, hogy a munkaügyi központok nem akadálymentesek, pedig a kerekesszékeseknek általában volna ott dolguk. És hiába felel meg az előírásoknak például egy nagyáruház wc-je, ha egy, látszólag kicsi hiba miatt – például mert az ajtó rossz irányba nyílik, és így nem tudom magamra csukni – végül aligha lehet használni. Szerintem a fő baj az, hogy nincs ellenőrző szerv, és nincs szankció. Ezen szeretnék változtatni.

Milyen voltál kislányként és tinilányként?

Rossz gyerek voltam. Csalafinta. Követhetetlen, hisztérikus, akaratos. Utáltam például ha fotóztak, mert nem bírtam egy helyben megmaradni. Grimaszoltam, sírtam, izegtem-mozogtam. Iskola után rendszerint ellógtam a fiúkkal focizni, vagy a barátnőmmel rajzolni. Viszont jó tanuló voltam, hamar megértettem, hogy ez fontos. Posta- és Bankforgalmi Szakközépiskolába jártam, bankosnak készültem, édesanyám példájára. Ha megkérdezték, mi leszek, egyértelműen azt válaszoltam, hogy üzletasszony. Névjegykártyákat rajzoltam magamnak, és imádtam felhúzni anyukám körömcipőit, illegetni magam a táskáival. Ő mindig csinos volt, köröm, haj, smink rendben. Kiskoromtól ezt tanultam tőle. Tegnap mutatott egy képet, ahol két cipő van a kezemben, egy harmadik a lábamon. Sokszor mentünk el úgy otthonról, hogy három pár cipőmet kellett magunkkal vinni, hátha majd kedvem támad cserélni. Székes és nem székes helyzetemben mindig szerettem öltözködni és sminkelni. Mániákusan ügyelek arra, hogy minden mindennel passzoljon, harisnyától a kabátig.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: MEOSZ