Szentesi Éva: Én ebbe nem fogok belehalniHír | 2014.02.09.
Van egy lány. Érdekel. Vonz a stílusa, követem az életét a blogján, lenyűgöz a nyíltsága, szeretem az érzékenységét, karcos iróniáját. És most már drukkolok is neki. Mert huszonkilenc évesen az életéért küzd.
Szentesi Évának méhnyakrákja van, áttéttel a vastagbélre. Kemoterápiás kezelést kap, hamarosan megműtik, és még nem derült ki, hogy ki kell-e venni a méhét és a petefészkeit. Ezt a harcot is épp úgy űzi, ahogy minden mást az életében. Őszintén, nyíltan, tabuk nélkül, utat mutatva sok fiatal nőnek, akik – reméli – levonják a tanulságot az ő történetéből. Mert tanulság az van, bőven.
Jól nézel ki.
Köszönöm. Az orvosom azt mondta, nem érti, hogy van ez. Hiszen én kemoterápiára járok, ehhez képest simnkelem magam, jövök-megyek és jó kedvem van. Hogyhogy így nézek ki?
És hogyhogy?
Jól akarok kinézni. Nekem ez nagyon fontos. Hogy most is föltegyem a piros rúzst. Ettől rémültem meg a legjobban, hogy majd elmúlik a nőiességem. És attól, amikor azt mondta az orvos, hogy kivehetik a méhemet és a petefészkemet. Megfoszthatnak attól, hogy valaha anya legyek... Huszonkilenc éves vagyok, szeretném megélni az anyaságot.
Mindig így volt ez? Tudtad, hogy egyszer anya akarsz lenni?
Nem. Ez akkor tudatosult bennem először, amikor az orvos előtt álltam. Egészen addig nem érdekelt a gyerekkérdés. Sőt előfordult, hogy kijelentettem: nekem nem kell gyerek. Tudod, nekem nagyon rossz volt a viszonyom az édesanyámmal. A szüleim elváltak, a két lánytestvérem és én apunál maradtunk. Anyu elment, én pedig nagyon haragudtam rá. És közben attól féltem tudat alatt, hogy ha anyává válnék, én is elhagynám a gyerekeimet, mint ő. Nem akartam meghagyni ennek a lehetőségét.
Nem csoda, hogy sebet ejtett rajtad a történet. Egy válás önmagában is súlyos trauma egy gyereknek. De egy lánynak azt megélni, hogy az anyja otthagyja...
Nagyon kemény volt. Én már gyerekként is határozott ember voltam. Két évig nem beszéltem vele. Ha jött, levegőnek néztem, nem szóltam hozzá. Később aztán, már betegen, megpróbáltam megérteni őt, megismerni az ő indokait, a történet másik oldalát. Hiszek abban, hogy a lelket is meg kell gyógyítani, nem csak a testet.
Ebben mindig is hittél? Hátborzongató visszaolvasni néhány régebbi írásodat. Például azt, amit Angelina Jolie masztektómiája kapcsán írtál. Akkor kijelentetted, hogy a betegség lelki eredetében hinni hülyeség.
Igen, konkrétan lehülyéztem azokat, akik hisznek ebben. Ezt ma már nagyon sajnálom. És ahogy a mostani blogbejegyzésekből kiderül, én magam is hiszek már benne.
Forrás: NŐK LAPJA CAFÉ
