A nagy budapesti színházak számbavétele mellett dicséretesnek mondható az eredmény, hiszen csupán egy év kellett a kerek szám eléréséhez. Ezen időszakban 64-szer játszották a darabot a Belvárosi Színházban, 36-szor pedig vidéki városokban. Néhány városban több alkalommal is játszották a produkciót, melynek rendezője Anger Zsolt; Kulka János és Nagy Ervin mellett pedig – váltott szereposztásban – Garas Dezső és Kézdy György, továbbá Cseh Judit, Urbanovits Krisztina és Simicz Sándor játszik az előadásban.

Barry Levinson Oscar-díjas filmjének hű újrafogalmazását tekinthetjük meg a világot jelentő deszkákon. A történet egy yuppie-ről szól, akinek apja meghal, ám a családi vagyont nem rá, hanem az eddig számára ismeretlen autista bátyjára hagyja, aki egy zárt intézetben él. A történet a testvérpár sorsáról és összefonódó életéről szól.

Orlai Tibor, az előadás producere egy éve a Közelképnek elmondta, hogy a darab nem annyira a látványra, sokkal inkább a tartalomra koncentrál. „Az Esőemberben nem arra törekszünk, hogy bemutassuk az autizmust, hanem, hogy megérintsük a nézőt. A darabban egy olyan ember lép színre, aki csak a saját világában van, aki semmit sem tesz céllal, csak él; úgy, hogy őszintén kitárja a gondolatait és a félelmeit rögtön közvetíti."

A darab alkotói szakértői segítséget kértek az Autisták Országos Szövetségétől (AOSZ). Az AOSZ a Magyarországon élő (egyre gyarapodó számú) autisták jogaiért és esélyegyenlőségéért küzd. „Fel szeretnénk hívni az emberek figyelmét azokra a dolgokra, amelyek mellett elmennek. Magyarországon 60 ezer autista él. Kíváncsi lennék, hányan tudnák megmondani, hogy mi is az az autizmus. Miért kell kevésbé elfogadni őket, mint azokat, akik tegyük fel pénzmániások"- fogalmazott a producer. Ennek egyik lépcsőfoka, hogy a társadalom megismerje ezt a betegséget, és megértse miken mennek keresztül az ilyen gonddal küzdő emberek és családjaik. E cél előremozdításában tökéletes eszköz a színház, hiszen a néző ugyan külső szemlélőként van jelen, de a történet bizonyos pontjain érzelmileg is bevonódik, így maga is részese lesz annak, amit mások nap mint nap megélnek.

„Be kell emelnünk a tabu témákat a köztudatba – véli Orlai Tibor -, ugyanis nem az határozza meg az embert, hogy milyen a vallása, milyen a nemi identitása, hanem az, hogyan áll helyt nehéz helyzetekben, milyen gondolatokat vállal és közvetít."

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: KÖZELKÉP HÍRÜGYNÖKSÉG