„Az, hogy a vakok és gyengénlátók számára 2011-ben – tehát négy évvel az ENSZ egyezmény kihirdetését követően – nem akadálymentes a közlekedés, elfogadhatatlan, a jogállamiság elvével és az abból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggő visszásságot okoz"- írja Szabó Máté jelentésében. 

Az Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének (MVGYOSZ) elnöke is erre az aspektusra hívta fel a figyelmet. „Álláspontunk szerint az egyértelmű jogi szabályozás ellenére a gyakorlatban a fogyatékos, ezen belül a látássérült emberek egyenlő esélyű hozzáféréshez való joga a gyalogos közlekedésben sok esetben nem érvényesül"- állítja Szakály Melinda. Az MVGYOSZ ennek okaként az anyagi források, és a technikai megoldások ismeretének hiányát jelöli meg. Véleményük szerint nemzetközi szabványok alkalmazása, és a „jó gyakorlatot" mutató szakemberek bevonása orvosolhatná a problémák egy részét.

Rengeteg nehézséggel, akadállyal találkozik egy látássérült személy, amikor az utcára lép. Az utcatáblák leolvasása gyakorlatilag lehetetlen, de az irányok megállapítása is gondot okozhat, hiszen hiába sípol egy lámpa, attól még nem lehet tudni, merre van zöld. Az útépítések, építkezések és az ezekről való tájékoztatás hiánya pedig komoly kihívás elé állítja a látássérült embereket. Közlekedésüket a hangjelzéses lámpa, a beszélő buszmegálló, és az ezeket aktiváló távirányító nagyban könnyítené, azonban jelenleg sem a távirányítók gyártása, sem a több funkciót egységesítő standard frekvencia beállítása nem megoldott.

Az 1998-as esélyegyenlőségi törvény értelmében 2010 január 1-ig a tömegközlekedési rendszereknek és az utasforgalmi létesítményeknek alkalmasnak kell lennie a biztonságos használatra, fogyatékos emberek számára is. A rendelkezés teljesítési idejét 2013-ra tolták ki. „Ezzel párhuzamosan azonban az állam megteremti annak a lehetőségét is, hogy az akadálymentesítési beruházások kiviteleztetéséért felelős önkormányzati szervek pusztán anyagi forrásaik hiányára, szűkösségére való hivatkozással, bármiféle jogkövetkezmény nélkül, késlekedjenek a közúti (gyalogos) közlekedés rendszerének mindenki számára egyenlő eséllyel, biztonságosan hozzáférhetővé tételével" - világított rá az ombudsman.

„A vak és gyengénlátó személyek számára a gyalogos- és tömegközlekedés, mint rendszer és tevékenység, éppen olyan magától értetődően természetes igény és létfeltétel, mint bárki másnak. Mindez azonban jelentősen könnyebb, ha a fent felsorolt problémák enyhíthetőek, és ha a szükséges előírások, szankciókat is tartalmazó jogszabályok, szakmai útmutatások és műszaki megoldások rendelkezésre állnak"- hívta fel az MVGYOSZ elnöke az intézkedések fontosságára a figyelmet.

A problémák megoldása érdekében Szabó Máté arra kéri a Nemzeti Erőforrás Minisztériumot, hogy alakítson ki egységes és következetes garancia- és szankciórendszert, hozzon létre ellenőrző szerveket - és mindeközben ne feledkezzen meg az érdekegyeztetésről sem.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: KÖZELKÉP HÍRÜGYNÖKSÉG