"Halláskárosodásom van, és hat éve élek hallókészülékkel. Az zavar a legjobban, hogy az emberek első reakciója, ha visszakérdezek - mert nem hallom mit mond -, hogy a fejemmel van valami baj. A leghétköznapibb helyzetekben is állandó stresszt jelent - még az orvosnál is problémát okoz, ha szólok, hogy egy kicsit hangosabban beszéljen, elkezd üvölteni, pedig csak azt várnám, ne motyogjon az orra alatt" - írja egy érintett a halláscsökkenésről szóló fórumon, "panasza" pedig sokat elárul, hogyan is viszonyul a társadalom ehhez a problémához.

A fórumozó esete nem egyedi, sok érintett számol be hasonló esetről, megkülönböztető bánásmódról. Gyakran érzik úgy, hogy a társadalom megbélyegzi őket, sőt az sem ritka, hogy gúnyolódó megjegyzések célpontjaivá válnak.

Nem a rokkanság jele

Nem egyszerű a hallásproblémával élőknek, és ők maguk sem könnyítik meg a helyzetüket, amikor azért utasítják el a hallókészülék viselését, mert azt a rokkantság - a hallókészülék egy kategóriába van sorolva a fehér bottal és a kerekesszékkel - egyik jelének tekintik. Ezért is nagyon fontos tudatosítani bennük, hogy érdemesebb a saját életük megkönnyítésével foglalkozni, mintsem az előítéletekkel.

Gondoljunk csak bele, hogy hány kellemetlen helyzetet lehet megspórolni azzal, ha például egy társaságban tökéletesen halljuk, hogy mi történik körülöttünk, és be is kapcsolódunk a beszélgetésekbe - és nem kell kínosan mosolyogni, leplezve zavarunkat, mert alig halljuk a szavakat. 

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: HÁZIPATIKA