A spondilózis, más néven a csigolyameszesedés a gerinc csigolyái közötti kisízületek kopásos, degeneratív elváltozása. A folyamat a csigolyák távolságának csökkenésével, összekötő szalagjaik meszesedésével, a gerinc mozgásképességének jelentős beszűkülésével jár. A gerinc egészén előfordulhat, de a leggyakrabban a nyaki részen, illetve a deréktájékon jelentkezik.

A spondilózis igen gyakori betegség, elsősorban az idősebb korosztályt érinti. A 65 éven felüliek mintegy 90 százalékánál található meg kisebb-nagyobb mértékben a csigolyák meszesedése. A röntgenfelvételen látható meszesedés mértéke azonban nem jelzi pontosan, hogy milyen tünetei lesznek az érintettnek.

Az elváltozások ugyanis önmagukban az öregedés természetes részjelenségeként értékelhetők, amennyiben panaszmentesek, és csak a röntgenkép jelzi a nagyfokú elváltozásokat. Vagyis előfordulhat, hogy valakinek nagy fájdalmai vannak és jelentősen beszűkül a mozgása, azonban a képalkotó vizsgálat során a felvételen nem látszódik jelentősebb elváltozás. A legtöbb embernél a spondilózis nem jár komolyabb panaszokkal.

A spondilózis kialakulása tulajdonképpen természetes folyamat. Az idő előrehaladtával, főleg az ötven éven felülieknél a csigolyák közötti porckorongok elveszítik "párnázottságukat", rugalmasságukat, kiszáradhatnak és összezsugorodhatnak, a gerinc ennek következtében bemerevedhet, a mozgás is beszűkülhet, és ez jelentős fájdalommal is együtt járhat. A másodlagos, idegrendszeri károsodásokat nem az elváltozások mértéke, hanem azok elhelyezkedése határozza meg. A csontosodás, a csontkinövések főként akkor járhatnak panaszokkal, ha nyomják a gerincből kilépő idegeket vagy ereket, illetve ha a gerinccsatorna szűkületét okozzák.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: HÁZIPATIKA