Bár a szemén látszik, hogy Down-szindrómás, rengeteg dologra képes. Tehtesége sokoldalú, számlája a kromoszómájával kiegyenlítetlen.

Pszichopedagógiát tanult, tanári diplomát szerzett és az Adecco alapítvány szaktanácsadója sokszínűségi kérdésekben. Két könyvet írt. A legnagyobb spanyol filmes elismerésre, a Goya-díjra jelölték azért, mert nagyjából saját magát alakította az Élek és szeretek (Yo, también) című film főszerepében.

Az a véleménye, hogy nem minden Down-szindrómás egyforma, hiszen mi is mind különbözőek vagyunk.

– Ön 33 százalékkal miben kevesebb és miben több, mint én?

– A szeretet és az empátia képessége 33 százalékkal jobb az én esetemben. Kétségtelen, ha énenkelni kell, rosszabbul teljesítenék, mint te, az biztos. Ugyanez vonatkozik a táncra is. Borzalmas vagyok. Nem mondom meg, hogy hol a ritmusérzékem…

– Könnyen teremt kapcsolatot?

– Hát… Vannak lehetőségeim, mert sok lányt ismerek. Az a probléma, hogy a lányok zavarba jönnek. Tudod, miért? Azért, mert bókolok nekik. „Milyen szép vagy…” Ekkor elvörösödnek, mint a paradicsom és ellenszenvesek lesznek. A Down-szindróma spontaneitása elijeszti őket. Gátolja őket. (Próbált már cselesebb lenni?) Próbáltam már, de az nagyon nehéz. A Down-szindróma nem engedi nekünk, hogy cselesek legyünk. Próbálkoztam, de hirtelen… húúú! (És tudna szeretni egy Down-szindrómás lányt?) Akkor ezt elmondom jól érthetően: jó lenne beleszeretni egy lányba, függetlenül attól, hogy Down-szindrómás-e. A probléma a Down-szindrómával az, hogy a szülők túlzott védelmező nevelése miatt, van egy szint, amit nem vagyunk képesek leküzdeni. Az is lehet, hogy ellenszenves srác vagyok vagy csak nem csípnek.

Tovább a teljes cikkre

Forrás: DOWN BABA