A csapat hőse, két lábbal a földön járó sztár, nem hagyja, hogy bármi is visszatartsa, játékosként és emberként is lenyűgöző. Ezeket mondják róla a társai. Közhelyek, nem mindennapi, de naponta hallható jelzők, amelyekkel rengeteg sportolót illethetnénk. De nem olyat, aki hároméves korában elvesztette a hallását.

Derrick Colemannal pontosan ez történt. Ám most, 20 évvel később a vasárnapi NFL-nagydöntőre, a Super Bowlra készült, ahol csapata, a Seattle Seahawks a Denver Broncosszal ütközött. „Nem tudom, hogy nekem sikerült-e volna onnan felállnom” – utalt edzője, Pete Caroll a kezdeti nehézségekre.

Márpedig abból volt bőven. Gyógyíthatatlan betegség támadta meg a fülét, halláskárosodása óta csak a legmélyebb basszus hangokat képes felismerni készülék nélkül. Sok helyen kiközösítették, többször elmondták neki, siketként nem érvényesülhet csapatsportokban. „Mindig volt valaki, aki közölte, mire nem vagyok képes” – mondja.

De nem adta fel. Gimnáziumi és egyetemi évei alatt rohamosan fejlődött, s bár fullbackként több draft során is csalódás érte, végül a Vikings után a Seahawksnál kötött ki. Új edzője hagyta érvényesülni, a kommunikációs nehézségek ellenére is kulcsemberré vált.

Coleman elmondása szerint tízes skálán hetesre tehető egy átlagember hallása. Az övé viszont alapból csak egyesnek felel meg, amelyen sokat segít a hallókészülék, de az még inkább, hogy megtanult szájról olvasni. Amikor pályán van és a Seahawks játékosai összeborulnak, hogy megbeszéljék a taktikát, az irányító, Russell Wilson kiveszi a fogvédőjét, s Colemanra nézve beszél. Ennek köszönhetően ő is érti, mi várható a jövőben.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás. MNO