A kezdetek

Helen Keller 1880-ban született az Alabama állam-beli Tuscumbiában. Döbbenetes módon már hat hónaposan beszélni kezdett, egy évesen pedig már járt. Tizenkilenc hónapos korában azonban egy lázzal járó fertőzés következtében mind látását, mind hallását elvesztette.

Anne és Helen

Az évek során Helen személyisége különös változáson ment keresztül: vad és kontrollálhatatlan lett, dühében gyakran tajtékzott, rugdosott, sikított, amikor pedig örült valaminek, képtelen volt abbahagyni a nevetést. Helen elkeseredett szülei már azon gondolkodtak, hogy intézetbe adják, amikor megjelent a színen egy Anne Sullivan nevű, frissen diplomázott lány, aki állandó tanítója lett a kislánynak. Anne azonnal megkezdte a munkát, úgy tanított, hogy ujjával Helen tenyerébe betűket rajzolt. Leírta például a “baba” szó, mivel egy játékbabát hozott neki ajándékba. Más szavakkal is próbálkozott. Helen kezdetben kíváncsi volt és együttműködő, de hamar ellenkezni kezdett és elutasította Anne-t. Sullivan rájött, hogy Helen nem érti a szavak és a tárgyak közötti összefüggést, de kitartóan folytatta az oktatást. Helen azonban egyre frusztráltabbá vált, a rohamai pedig rosszabbodtak. Végül Anne azt kérte, hadd vonuljon el teljesen Helennel a családtól, így elköltöztek egy kis kunyhóba.  Hosszú és nagyon nehéz időszak következett, míg egyszer Anne épp azt írta le Helen kezébe, hogy “víz”, majd egy vízsugár alá tartotta a kislány kezét. Helen ekkor értette meg, hogyan is tudja megtanulni a szavakat, s innentől bámulatos iramban haladt.

Nincs akadály

Az elkötelezett, türelmes és bátor Anne képes volt felébreszteni és fejleszteni a kislány döbbenetes intelligenciáját, amely által Helen megtanult írni és olvasni, tízévesen pedig elkezdett beszélni. Egy évtizeddel később megkezdte tanulmányait a Radcliffe főiskolán. Úgy tanult, hogy Anne a jegyzetek minden egyes szavát betűről betűre leírta ujjával Helen tenyerébe.

Helen magna cum laude diplomázott, s ezután már csak azzal foglalkozott,  hogy segítse a vak és a siketnéma embereket. Ekkorra már többféle módon is tökéletesen kommunikált, többek között úgy, hogy amikor valaki beszélt, Helen egyszerűen az illető szájára tette a kezét és így tökéletesen értette, mit mond az illető. Használta a a Braille-írást, tudott beszélni, gépelni és természetesen a tenyérbe írt betűk módszerét is alkalmazta. Állami és nemzetközi jogi szervezeteknél lobbizott, fórumokon beszélt, előadásokat tartott, körbeutazta a világot, számtalan könyvet és cikket jelentetett meg, hogy minél szélesebb tömegek figyelmét felhívja a vakok és siketnémák helyzetére, valamint a betegségek megelőzésének fontosságára.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: CSALÁDHÁLÓ.HU