Berki Erzsébet látványterve, Kollár Katalin sminkjei, Csurgó Krisztina jelmezei és a huszonhárom szereplő repítette el a zsúfolásig megtelt színház közönségét egy olyan világba, amelyben minden földi bajt feledtet a varázslat és a szerelem. A színpadon csak az első percekben látunk kerekesszékes gyerekeket, aztán már csak a mesebeli athéni erdő királyai, tündérei, lovagjai és imádott hölgyei léteznek, az örök művészetet látjuk, melyért a hálás közönség tomboló tapssal fizet. A végén az ismét gyerekekké alakuló társulat a királyi tollas koronával köszöni meg a nyugdíjba vonuló Nádas Pál igazgató munkáját.

A Circus Meximus már első előadásával is (Boldog lelkek tánca) törzsközönséget szerzett magának, ezzel a darabbal pedig végképp bebizonyította, hogy helye van a modern színházi életben az ilyen végtelenül szerethető kezdeményezéseknek is. A meghívón Bráda Tibor festőművész ideillő sorait olvashatjuk: "A tehetség adomány, meghatározása valószinűleg annyira bonyolult, hogy az egyszerűség kedvéért csak azt mondjuk: Isten adta." Nagyon igaz ez, de nemcsak a szereplőkre, hanem az előadás létrehozóira is.

Tovább az eredeti cikkre és a videóra

Forrás: MEOSZ