Sérült ember is ugyanolyan értékes és érdekes, mint az ,,ép"Szakmai cikk | 2013.05.30.
Fundák Eszterrel készítettünk interjút RehabJobosokként. Habár első ízben álláskeresőként találkoztunk vele, személyes történetét megismerve mégis úgy gondoljuk, hogy kitartása és élettörténete példaértékű. A vele készült beszélgetésben olvashattok arról, milyen mozgássérültként tanulónak lenni, miért is fontos az ,,épek” között lenni a szegregáció helyett, illetve ismét megbizonyosodtunk arról, hogy bárki személyiségében léteznek olyan erőforrások, melyeket mozgósítva változásokat idézhet elő mások javára.
Fundák Eszter augusztusban lesz harminchárom éves, házas, felsőfokú végzettségű és mozgássérült. Eszter koraszülöttségéből adódóan vált mozgássérültté. Sajnos 1980-ban, amikor született, még nem álltak rendelkezésre olyan korszerű inkubátorok, amelyek olyan szinten képesek lettek volna segíteni a koraszülött kisbaba egészséges fejlődését, mint manapság. A születéskori hátrányokat a családi háttérnek és Eszter akaraterejének köszönhetően viszont sikerült kiegyenlíteni és ma ez a fiatal nő teljes életet él.
- Hogyan teltek a gyerekkori évek? Iskolák?
- Az általános iskola első két évét a Pető Intézetben végeztem el. Akkor a konduktorok azt tanácsolták a szüleimnek, hogy mivel az értelmemnek semmi baja nincs, jobb lenne, ha rendes általános iskolába járnék. Ki kell kerülnöm rendes iskolába, mert ha nem, akkor nem fogom tudni felvenni a versenyt a kortársaimmal. Azt mondták, tornázni otthoni körülmények között is tudok. Így aztán a közelünkben lévő Fenyves utcai általános iskolába kezdtem járni harmadiktól. Nagyon szerettem az általános iskolás éveimet, a mai napig vannak kapcsolataim abból az időből! Az általánosban már kiderült,hogy nagyon szeretem a nyelveket és érzékem is van hozzá és ezért a szüleimmel megbeszéltük és a Budenz József Gimnáziumba tanulója lettem, ami egy nyelvi gimnázium. Ott volt egy nagyon jó angol tanárom, aki érettségi előtt megkérdezte, nincs-e kedvem nyelveket tanítani. Ugyanis ő azt is észrevette, hogy szeretek emberekkel foglalkozni.
- Ez volt az a pont, ami elindított az angol nyelvtanár pályán?
- Igen. Megtaláltam az International Teacher Training and Development College-ot (ITTDC) és ott kezdtem professzionális szinten angolt tanulni. Az ott eltöltött évek alatt az iskola igazgatója, Leslie Simonfalvi bátorított, hogy végezzem el a főiskolai képzéshez kapcsolódó londoni egyetemi kurzust is szakmai fejlődésem érdekében. Ezért elkezdtem, és végül sikerrel teljesítettem a University of London tizenkét modulból álló távoktatásos képzését, így egy angol – egyébként világszerte elfogadott - egyetemi diplomát sikerült megszereznem.
Forrás: REHAB BLOG
