SÉRÜLÉSMENTESEN – INTERJÚ GREZNER MÓNIKÁVALHír | 2016.05.19.

A fogyatékossággal élő sportolok számára nagyon fontos a rehabilitáció, és a prevenció. Ebben tud nagyon sokat segíteni  paralimpikonjainknak a Magyar Paralimpiai Bizottság sportegészségügyi koordinátora, Grezner Mónika. 

Mónika élvonalbeli kézilabdázó volt. A fogyatékossággal élő sportolókat pedig már több nagy világversenyre is elkísérte. Interjú Grezner Mónikával.

Zana Anita: Élvonalbeli kézilabdázó voltál. Hogyan emlékszel vissza ezekre az időkre?

Grezner Mónika: Gyermekkoromtól kezdve az életem része volt a sport. Rengeteg szép emlékem, élményem és sok ismerősöm maradt ebből a korszakból. Igaz, nem tartjuk napi szinten a kapcsolatot, de ha bárhol összefutunk, egy-egy régi csapattárssal vagy szurkolóval mindig van pár történet, amire vidáman emlékszünk vissza.

ZA: Sportpályafutásod befejeztével egyértelmű volt, hogy nem fogsz elszakadni a sporttól? Hogyan lettél gyógytornász és miért?

GM: A profi sportkarrieremnek egy gerincsérülés vetett véget. A rehabilitációm során döntöttem el, hogy gyógytornász leszek. Utánajártam a lehetőségeknek és a következő év szeptemberében már a SOTE hallgatója voltam.

ZA: Évek óta a Magyar Paralimpiai Bizottság sportegészségügyi koordinátora vagy, igen sokrétű a munkád. Milyen feladataid vannak?

GM: A feladataimat két nagy részre osztanám. Az egyik - talán a szívemhez közelebb álló feladat - amikor a sportolókat versenyekre kísérem és segítem a sérülésmentes, eredményes szereplésben, mint gyógytornász, masszőr. A gyakorlati feladatok mellett a munkám része az irodai munka is, mint például a soron kívüli egészségügyi ellátás intézése a call centeren keresztül, vagy a kapcsolattartás és információáramlás biztosítása a Magyar Antidopping Csoport és a szakágvezetők, valamint a sportolók között.

ZA: A sportolókat már sok világversenyre elkísérhetted a legkülönfélébb sportágakban, (boccia, atlétika stb.) Ezekről a versenyről milyen élményeid vannak?

GM: Sajnos a versenyszerű sport befejezése nagy űrt hagyott maga után. Hiányoztak a közös élmények, a mérkőzések előtti egészséges izgalom, a győzelem mámora vagy akár a fájó vereség utáni veszteség érzése. A munkám során, a versenyeken viszont lehetőségem van újra átélni ezeket az érzéseket, a sportolóinkkal közösen végig izgulni minden egyes versenyszámot és velük együtt könnyezek meg egy-egy nagy sikert. Ezek mellett fontosnak tartom, hogy gyógytornászként, masszőrként személyes kapcsolatot alakíthatok ki a sportolókkal, az edzőikkel, a szakágvezetőkkel, a szakmám egyfajta szakmai bizalmi kapcsolatot feltételez közöttünk.

Tovább a teljes cikkre

Forrás: MINDENAMISPORT.COM