Tamás gyengénlátónak született, majd hat évesen megvakult. Logikusan vetődik fel a kérdés, ilyen esetben dobja-e sutba az édesanya minden vágyát, karrierálmát és vezesse egy életen át kézen fogva, burokba zárva a fiát, vagy nevelje a többségi társadalom elvárásai, lehetőségei szerint?

Sándor Erzsi az utóbbit választotta. Fiával együtt vallja, az a legjobb, ha mindenkinek – anyáknak, feleségeknek, fiaknak és lányoknak – a saját élete a legfontosabb, abban kell tudnia jó arányérzékkel elhelyeznie mindent és mindenkit. Az eredmény: két sikeres karrier, két teljes élet. Tamás egy idő után integrált oktatásban folytatta tanulmányait, történelem-média szakon végzett egyetemet, újságíró-gyakornok a HVG-nél, jelenleg a Kőbányai Zenei Stúdió növendékeként képzi gitártudását, hogy még jobban szóljon zenekara, a Davies Korner, ahol egyébként énekel is. Emellett még közreműködik számos vaksággal foglalkozó műsorban, színházi előadásban. Április 24-én a Nézőművészeti Kft. Vakság című darabja kapcsán várjuk vissza Százhalombattára.

Amikor a Park Kiadó megkereste őket a könyv ötletével, először tartottak tőle, hogy a téma könnyen elhajolhat a bulvár irányába, de amikor elkezdték írni, meglátták benne a saját történetüknél messzebbre mutató, egyetemleges irányokat, tanulságokat. Sándor Erzsi újságíróként is sokat foglalkozott az esélyegyenlőség, a kisebbségek integrációjának témájával. Úgy véli, a kisebbségnek alkalmazkodnia kell a többséghez, miközben ragaszkodik saját értékeihez, hagyományaihoz, aktívan műveli, élteti kultúráját. Ilyen a Braille-írás, amit egyre kevésbé használnak a vakok, de kulturális kötelességük ismerni.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: REHABPORTAL