Nagyon szerencsésnek nevezheti magát Jenő, mert a munkahelye csökkent munkaképessége ellenére visszafoglalkoztatta. A 42 éves szállodai recepciós az egyik budapesti, négycsillagos, több száz szobás hotel recepcióján dolgozott az elmúlt 12 évben, amikor sorozatos rosszullétei miatt kivizsgálták és leszázalékolták. A 60 százalékos munkaképesség-csökkenést a bizottság a rendkívül magas vérnyomása, a cukorbetegsége és a kettő következményeképpen bekövetkezett látásromlás miatt ítélte meg.

Jenőre azonban így is szükség volt. Munkahelyet és piaci fizetést kapott az új munkakörében. A szálloda értékesítési csapatához került, ahol telefonos ügyfélszolgálati munkát lát el. Ehhez azonban az is kellett, hogy Jenő vállalja a kétműszakos munkarendet, és megtanulja használni az új, kifejezetten a számára beszerzett számítógépet. Jenő értékét az is növeli, hogy felsőfokon beszél két, és még középfokon egy harmadik nyelvet, és "vérében van" a szállodaipar. Rokkantnyugdíjat nem kap, mivel piaci fizetésért teszi a dolgát - amíg az egészsége ezt lehetővé teszi. Azonban semmi jót nem ígérnek neki az orvosai a jövőjére nézve.

Nem volt ilyen szerencsés Gabriella, aki születése óta rokkant- súlyosan látássérült. Két évvel ezelőtt, az orvosi vizsgálaton 65 százalékos mértékű egészségkárosodást állapítottak meg nála. Most 24 éves, és eddig körülbelül két évet tudott egy ismerős virágos boltjában - nagyrészt feketén - dolgozni. A bolt csődbe ment, a kisvárosban nincs más lehetőség a számára, és egyéb jövedelemszerző lehetőség hiányában rokkantnyugdíjat szeretett volna a lány. Azonban az, aki szolgálati idejének kezdetét megelőző időtől rokkant, rokkantsági nyugdíjra csak akkor jogosult, ha az igénybejelentéskor betöltött életkora szerint megszerezte a szükséges szolgálati időt. A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő 22-24 éves korban 4 év, tehát a lánynak most se munkája, se ellátása. A 29.000 forintos szociális járadékon tengeti az életét. Szakmája, tapasztalata, lehetősége, életkilátása, és még tűrhető színvonalú ellátásra való jogosultsága sincs.

Két rokkant ember, akiknek az életét meghatározhatja a Széll Kálmán Tervben szereplő rokkantsági felülvizsgálat.

Csak a soros és a rendkívüli felülvizsgálatok zajlanak

Tény, hogy a rendszerváltás után a tömeges munkanélküliség elől a rokkantosításba menekült egy egész életkor-csoport. A Nemzetgazdasági Minisztérium ez év februári elemzése szerint, az Országos Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság adatai alapján 2010 szeptemberében 2 926 090 fő részesült nyugdíjban és nyugdíjszerű ellátásban, amelyből 728 601 fő, az ellátottak 24,9 százaléka kapott rokkantsági nyugellátást.

A rokkantnyugdíjasok 52 százaléka korbetöltött rokkantsági nyugdíjban, 48 százaléka pedig korhatár alatti rokkantsági nyugdíjban részesült. Ezzel szemben, az EU élenjáró országaiban a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása 40, míg itthon csupán 12-15 százalékos. A munkaképes korú népességen belül hazánkban kiemelkedően magas a rokkantsági ellátásban részesülők aránya. 2007-ben meghaladta a 12 százalékot, míg Szlovákiában csak 6,3 százalék volt ez az arány, az OECD átlag pedig ennél is kevesebb, 5,8 százalék. A felmérés készítői megfogalmazták azt az elképzelést, miszerint, "ha a rokkantság miatt a munkából kieső 700 ezer ember dolgozna, és fele olyan mértékben járulna hozzá a termeléshez, mint a többi 3,7 millió foglalkoztatott, akkor ez a magyar GDP-t közel 10 százalékkal növelné".

A Széll Kálmán Tervben pont a kötelező felülvizsgálattal szerette volna a kormány kiszűrni a rendszer kedvezményeivel nagy arányban visszaélőket. Ez a folyamat azonban még nem indult el, csupán a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (NRSZH) végez rutinszerű felülvizsgálatokat.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: HR PORTÁL