— A szülők kerestek meg, hogy elvállalnánk-e a kis Ricsi edzését. Új volt a dolog, de úgy gondoltam, szívesen beépítem a kissrácot a csapatba — elevenítette fel a kezdeteket Hegyesi László, a Szeghalmi FC elnöke, az U11-es csapat edzője. — A fogadtatás abszolút pozitív volt, a társak végtelen türelemmel segítették.

Ricsi nemcsak az edzéseken vesz részt, hanem a különböző tornákon, a mérkőzéseken is szerepet kap.

— Ha nem olyan éles a helyzet, akkor berakom a csapatba, amelynek hasznára van, hiszen megtámadja az ellenfelet, kirúgja a labdákat. Emellett rendkívül sportszerű, soha senkinek nem okozott még sérülést. Nem hiányzik az edzésekről, az iskolában már alig várja, hogy labdát fogjon a kezébe. A mozgáskultúrája átalakult, míg az első alkalmakkor szinte átesett a labdán, sokszor megállt a pályán, sírt, nem mozdult, sokszor meg kellett fogni a kezét. Néha még nekem is be kellett állnom, meg kellett fognom a kezét, annyira tanácstalanná vált. Mára a közösség, a társak teljesen megváltoztatták, és a dolog visszafelé is hatott: jó hatással van a többi gyerekre is.

Szivos Richárd Vésztőn jár iskolába, ötödikes, ottjártunkkor éppen délutáni pihenőjét tartotta, de nem kellett kétszer biztatni, hogy jöjjön és vegyen a kezébe egy labdát. Röviden, de minden kérdésre felelt, a fényképezésnél pedig kérés nélkül is pózolt. Ha kell, ráül a labdára, ha kell, tesz egy lövőcselt. Láttuk mi is, jó barátságot ápol a bőrgolyóval.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: BEOL