Orsós Zsolt látássérült sportoló, egykori paralimpikon, a Szolidaritás Nagyköveteként egy országos program keretében ismerteti meg a diákokat a fogyatékossággal élő emberek mindennapi nehézségeivel, örömeivel és a segítségnyújtás lehetőségeivel. A program eddig eltelt csaknem három és fél éve alatt több száz iskolát keresett fel, ahol több tízezer diák vett részt csörgőlabda-bemutatóval egybekötött előadásain.

Az ötszázadik alkalommal megtartott rendhagyó osztályfőnöki órát követő sajtótájékoztatón dr. Cser-Palkovics András polgármester örömét fejezte ki, hogy a Tóvárosi iskola adott otthont az eseménynek. „Nem csak a város, hanem az ország sportéletében is fontos és meghatározó helyen vagyunk. Nagyon sok tehetséges és ügyes fiatalnak adta és adja meg a kezdő lökést ez az iskola. Mi a diáksport, a szabadidő sport, az utánpótlás sport és az élsport egységében hiszünk. Ezért mindent megteszünk, hogy mindenki számára megteremtsük a sportolás lehetőségét. A „Nyitott Tornatermek” akció is erről szól. Ez a mai esemény azért is fontos, mert új utat, lehetőséget mutat, és segít abban, hogy a gyermekek és általuk a szülők is érzékenyebben forduljanak rászoruló embertársaik felé.” - mondta Székesfehérvár polgármestere.

A Szolidaritás Nagykövete programról Soltész Miklós, az EMMI szociális és családügyért felelős államtitkára tájékoztatott. „Követendő az a jó példa, amelyet Székesfehérváron tapasztaltam az elmúlt évek során. Az élsportolók, a szurkolók és a város együtt, közösen sokat tesz a rászorulókért.” Az államtitkár példaként említette azt az összefogást, amelynek során minden évben gyűjtést szerveznek, és a Polgárdi-Tekerespusztai szociális intézmény fogyatékossággal élőinek nyújtják át az adományokat a fehérvári jégkorongozók. „Ez a város megérdemli ezt a megtisztelő napot, amelyen a Szolidaritás Nagykövete az 500. érzékenyítő, rendhagyó osztályfőnöki órát és csörgőlabda bemutatót tartja. Azért indítottuk el három és fél évvel ezelőtt ezt a programot, mert szerettük volna, hogy az oktatási intézményeinkben tanuló gyermekek találkozzanak olyan élethelyzetekkel, amelyek során megtapasztalhatják és megtanulhatják, hogyan kell fogyatékossággal élő társaikhoz fordulniuk. Azok a fiatalok, akiket így nevelünk, később maguk is megmutathatják egy-egy intézményben, munkahelyen hogy egészen máshogy is oda lehet fordulni egy-egy fogyatékossággal élő, súlyos betegségben szenvedő emberhez– hangsúlyozta Soltész Miklós.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: MEOSZ