Időnként előkerül és megvitatódik, hogy az IQ méréseknél bizonyos rasszok és népcsoportok miért érnek el rendre alacsonyabb eredményt, mint a többiek. Egyesek szerint valóban különböző intellektuális teljesítményre képesek, mások szerint a környezeti tényezők befolyása érvényesül: a domináns csoporttól látvány alapján is jól megkülönböztethető alárendelt csoport, akiket a legutóbbi időkig széles körben kevésbé intelligensnek tartottak, akik alacsonyabb színvonalú képzésben részesültek, akiknek szocializációja magában foglalta alacsonyabbrendűségük elfogadását és akiknek így alacsony elvárásai alakultak ki saját képességeikkel kapcsolatban, hogy saját erejükből javítsák társadalmi és anyagi helyzetüket - náluk mindez elég ahhoz, hogy alacsonyabb átlageredményt érjenek el az IQ teszteken. Ilyen csoportra jó példát szolgáltatnak az afroamerikaiak.

Ha a vizsgált csoportunk nem csak történelmileg hordoz ilyen örökséget, hanem most, a jelenben is kifejezetten és megkérdőjelezhetetlenül alacsonyabbrendű intellektussal rendelkezőnek tartják őket minden kultúrában, ha a csoport tagjait még a saját családjuk is kevesebbre tartja, ha még a saját testvéreiknél is kevesebbet várnak tőlük, ha a közös kultúra támogató ereje teljes mértékben hiányzik, ha korábban még a legalapvetőbb dolgokra sem próbálták őket megtanítani vagy csak nagyon kezdetleges módon, nem álltak előttük pozitív példaképek és még egészségi, érzékelési hátrányokkal is küzdenek - egy ilyen csoporttól még nagyobb lemaradást várnánk, akármi lenne a kiindulási állapotuk. És igen, a Down-szindrómások épp egy ilyen csoport.

Hogy miért nem közelítenek a Down-szindrómások IQ-jához is ilyen szempontok szerint, arra Borthwick szerint az az egyszerű magyarázat, hogy velük kapcsolatosan egyetemes meggyőződés, hogy nem a körülmények véletlen összjátéka folytán, hanem lényegileg különböznek a többségi kultúrától. Mindenki "tudja", hogy a Down-szindrómások alapvetően mások.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: DOWN EGYESÜLET