“Rájöttem, hogy magától nem fog változni semmi”Hír | 2015.03.16.
“Mutassuk meg, hogy vagyunk, hogy sokan vagyunk… hogy van egy kritikus tömeg, amivel muszáj foglalkoznia a hatalomnak” – ezzel a gondolattal indult útjára az első Rehab Critical Mass, a fogyatékossággal élő emberek felvonulása tavaly októberben, ahol mozgásukban, látásukban, hallásukban, beszédükben, értelmükben vagy mentálisan akadályozott emberek, és ép társaik közösen vonultak a fogyatékossággal élő emberek jobb életminőségért. A második RCM május 17-én indul a Clark Ádám térről, a “0” kilométerkőtől. A mozgalom ötletgazdájával, Kiss Csabával saját lakásában beszélgettünk.
Csaba évek óta egyedül él egy IX. kerületi garzonlakásban, amely teljes mértékben akadálymentesített, ahogy maga a társasház is. Magyarországon ma viszonylag ritka, hogy egy súlyos mozgásszervi fogyatékossággal élő ember önállóan él, távol a családjától, vagy bármilyen intézménytől.
“Amikor belevágtam ebbe az egészbe, akkor nem tudtam, hogy ez működik, vagy sem, csak hittem, hogy ennek működnie kell” - mondja erről Csaba, aki megjárta a marcibányi téri Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központját (MEREK), majd egy átmeneti lakóotthonba került, ahol 1+1 év alatt felkészítik a fogyatékossággal élőket a kiköltözésre.
A fiatalember szerint nagyon sok fogyatékossággal élő lakhatási problémáját megoldaná, ha az önkormányzatok szociális bérlakásokat ajánlanának fel nekik – természetesen akadálymentesítve, ahol a támogató szolgálatok segítségével élhetnének normális életet.
A marcibányi téri intézet (korábbi nevén MÁI) számos előnye mellett – érettségit, szakképesítést lehet szerezni – mégis csak intézményi keretek között működik. Kötött napirendje van: az ébredés és lefekvés ideje, az étkezések, a mosakodás, minden pontosan szabályozott. Ehhez kell alkalmazkodnia a bentlakó több mint 100 mozgássérült fiatalnak. Csaba, mint minden rendes kamasz, időnként áthágta a szabályokat, komoly botrányt okozva az intézményben.
“Egyik este Krisztiánnal – aki korábban ápoló volt a MEREK-ben – elmentünk bulizni, és 10 után érkeztünk vissza. Ehhez tudni kell, hogy a Marcibányin 10-kor van takarodó, akkor mindenkinek le kell feküdni. Krisztián átmászott a kapun, és szólt a portásnak, hogy engedjen be. Amikor bejutottam, Krisztián fel akart kísérni a szobákba, hogy ápolót már ne kelljen lehívni hozzám, meg vacsorázni is szerettem volna, de annak már rég vége volt. Persze a portás ezt nem engedte, mégis felmentünk. Erre a portás iszonyú dühös lett, üvöltözni kezdett, hogy ezt nem lehet, végül kitiltotta Krisztiánt az intézetből” – mesél marcibányis élményeiről Csaba.
Forrás: ATLATSZO.HU
