Valamikor testnevelés-történelem tanárként dolgozott Koczó Péter Budapesten. Az alkohol, majd az abból adódó betegség okozta életében a szerinte visszafordíthatatlan változásokat.

- Ötvenöt éves vagyok, több mint tíz esztendeje itt, a zalaapáti otthonban élek, biztonságban. Tudom, kint megváltozott minden, biztos vagyok benne, hogy nem találnám a helyem - mondja. - A múltat nem lehet megváltoztatni, de elfelejteni sem. Az életet azonban ennyi minden után már nem lehet újrakezdeni. Mihez kezdenék anyagi háttér, támogatás nélkül? A családom persze látogat, de egy évtized sok idő. A múltkor belenéztem egy mostani történelemkönyvbe, hát, mit mondjak, megállt bennem az ütő! Tanárként mindig tudtam, hogy a történelem változik, de hogy ekkorát?! Itt védett környezetben élhetek, teljes ellátással, dolgozhatok, s olyan programokon vehetek részt, melyeket kedvelek. Vannak, akikkel nagyon nehéz kijönni, ha így alakul, elmegyünk egymás mellett. Ezt a világot legtöbben már megszoktuk, szó szerint ez az otthonunk.

A Fővárosi Önkormányzat Fogyatékosok és Pszichiátriai Betegek Otthona zalaapáti telephelye több mint hatvan esztendeje szolgálja az elesett embereket. Az egykori rendházat úgy alakították át, hogy az jól megfeleljen a szükséges funkcióknak, s az előírásoknak. Emellett a jubileumi évben egy új épületet is avattak, mely azonnal benépesült.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: ZAOL