Talán a korai kezdés, talán az idegen országbeliekkel való találkozás keltette kíváncsiság volt az oka, hogy Carlos kerülte a szakmai kérdéseket, sokkal inkább magáról, érzéseiről, benyomásairól, a Budapesten látottakról akart beszélgetni. Az építésziroda helyszínként választása nem volt véletlen, hiszen a portugál építész már korábban is kapcsolatban állt a KÉK-kel: 2008-ban, az I. Nemzetközi Építészeti Makett Fesztiválon egy igazán figyelemre méltó makettjét is kiállították.

Carlos 2006-ban veszítette el a látását, de azóta is aktív: tanít, rajzol, tervez, valamint előadásokat tart látássérült művészeknek. Rajzait egy speciális, egyik oldalán érdes papírra készíti el: a lap domború felületei segítik a tájékozódásban, ennek alapján képes a koordináták meghatározásra.
Budapesten nem csupán turistáskodik, hanem anyagokat gyűjt doktori dolgozatához, amelyben a víz hangzását vizsgálja, a lehetőségeket és módszereket keresi a víz mint építészeti elem kihasználására.

A korábbi kapcsolaton túl az iroda kéznél lévő makettjeivel megfelelő helyszínnek mutatkozott, hogy kielégítse kíváncsiságunkat. egy vak építész miként érzi meg egy makett görbületeit, hogyan és mennyiben másként értelmezi a formákat és anyagokat. A „kísérlet” jól sikerült: Carlos egy-két perces tapogatózás után a makett alapján megállapította az épület funkcióját, azonosította egyes kiállóbb elemeit, mint a balkon vagy udvar, és a méreteket is helyesen tippelte meg.

Érdekes volt, hogy talán mindennél jobban érdekelték az anyagok, azok érdes, szemcsés, vagy éppen fényes sima felülete, illetve a fény játéka és eloszlása a térben. Ez utóbbi talán furcsa egy teljes sötétségben élő ember esetében, de Carlos elmesélt egy történetet, amikor a Gellért fürdőben az arcára vetődő melegségből állapította meg az ablakon beszűrődő fény irányát és helyét, illetve azt, hogy a fényt áteresztő ablak nem színes, csupán egy matt, fehér felület. Érdekes volt hallgatni, hogy mennyire más szempontok válnak fontossá egy épület, tér tervezésénél, amint nem a látás az elsődleges érzékforrásunk. Ilyenkor egy tér „lakhatóságát” is egészen más jellemzők határozzák meg.

Tovább a cikkre

Forrás: HG.HU