Nincs két egyforma közöttük, sőt nincs is olyan tünet, amelyről, mint mindegyikük közös vonásáról, felismerhetnénk őket. Rendkívül egyéniek. Egyáltalán nem igaz például az a széles körben elterjedt nézet, hogy minden autista kerüli a szemkontaktust vagy az érintést. Sőt, vannak köztük kifejezetten kedvesek is: olyan társas lények, akik a társas megismerésre kevéssé képesek. Autista, aki éppen hogy túlságosan barátkozó? Igen, lehetséges ilyen is. Azonban nehezen méri fel, milyen hatást kelt közeledése másokban. Nem érti, miért ütköznek meg rajta, talán nem is veszi ezt észre.

Képnyelvűség

Az autizmus tehát nem egyszerű magának valóság, bezártság, hanem a képességek egy sajátos, a szokásostól rendkívül eltérő mintázata, amely az első néhány életévben alakul ki, és lényegében a későbbiekben is megmarad, noha megfelelő terápiával jelentős fejlődés érhető el. Erősségeikre jellemző, hogy körükben tízszer gyakoribbak a különleges – gyakran „savant” – adottságok, mint másoknál. Ez még akkor is megjelenhet, ha egyébként értelmi fogyatékosok. A savantok különleges kihívást jelentenek a kognitív neuropszichológia számára, mert olyasmit tudnak, s gyakran olyan korban, hogy azt elvileg lehetetlennek tartanánk. Pontos és perspektivikus ábrázolás két-hároméves gyermeknél, vagy mások esetében hosszú zenedarabok azonnali megjegyzése és lejátszása: a közös ezekben a képességekben a hallatlanul részletgazdag memória, valamely érzékleti modalitásban. Hogy gépies-e? Oliver Sacks szerint, akinek volt alkalma egészen közel kerülni egy savant gyermekhez, a híressé vált Stephenhez, semmiképpen nem csak a részletek mechanikus visszaadásáról van szó.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: TUDOMÁNY.BLOG.HU