Ötvenezer kerekesszékes él MagyarországonHír | 2012.01.19.

Sajnálatos módon a társadalmi el nem fogadás első tíz csoportjába még mindíg beletartoznak a különféle fogyatékkal élő emberek, közöttük a kerekesszékesek. Pontos nyilvántartás nincs ugyan róluk, de bizonyos következtetések szerint ötvenezren lehetnek.
 

Az életminőségük javításán fáradozók legismertebb és legnagyobb szervezete, a MEREK, ( a Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központja ) támogatott projekt keretében hiánypótló szolgáltatást indított számukra az ország hét régiójában. Vajon mit tudnak a Guruló Műhelyek?

Minden elromlik, elhasználódik. Az életvitelt segítő eszközöket sem kíméli az idő. A gond csak az, hogy a fogyatékos és megváltozott munkaképességű emberek által használt segédeszközök magyarországi forgalmazóinak nincs szerviz szolgáltatásuk. Ezt a hiátust kívánja kitölteni a MEREK Guruló Műhely projektje, amelyet 2008-ban nyugati minták alapján kezdeményeztek. Gyulai Dávid hálózati referens érdeklődésemre elmondta, mivel szervezetük komplexitásban szemléli és gyakorolja a szociális rehabilitációt, – amire nagyon büszkék – Uniós támogatással kiemelt programként vágtak bele egy olyan szolgáltatási hálózat kialakításába, ami magában foglalja az eszközök átvizsgálását, javítását, tisztítását, fertőtlenítését, személyre szabott átalakítását illetve kölcsönzését. Jóllehet rendszerszintű megoldásra lenne szükség, de a forgalmazók kialakítatlan szervízhálózatát ők sem tudják teljes egészében pótolni. Nem beszélve a területen ismeretlen fogyasztóvédelemről és az alapvető emberi jogok figyelmen kívül hagyásáról, ami nem csupán a forgalmazókat minősíti.

A MEREK fejlesztési referense, Andor Csaba bizakodó, amikor érdeklődésemre megemlíti, a rohamosan fejlődő hírközlés jóvoltából összkomfortosabbá teheti majd a fogyatékkal élő emberek életét egy sor úgynevezett támogató technológia, mint amilyen például az okos telefon. Persze, ez még a jövő és kérdés az is, hogy anyagilag mihez járul hozzá majd az állam. Andor Csaba elmondta, jelenleg hazánkban évente 700-1000 aktív kerekest támogat az OEP. Egyébként a kerekesszék használóinak 60-70 százaléka idős ember, amit ha kiegészítünk azzal a szociológiai ténnyel, hogy rohamosan öregszik a társadalmunk, különösebb bölcsesség nélkül beláthatjuk, egyre több eszközre lesz majd szükség. Németországban már arra is figyelnek, hogy szélesebb ülőkéjű kerekesszékeket gyártsanak a mozgáskorlátozott emberek súlygyarapodása miatt. A fejlesztési szakembertől tudom, hogy ha mindenfajta típusú forgalmazott kerekesből egy darabot vennénk, harminc millió forintra lenne szükség. Hazánkban egyébként a segédeszköz kasszába mindennel együtt – még a fehér bot is benne van – évente 40 milliárd kerül, amiből a hét szervezet éves fenntartása mintegy 120-150millió forintra van szükség. Egyébként a Guruló Műhelyek létrehozására 48 hónap alatt 1,4 milliárd forint ment el.

Magukról a műhelyekről annyit érdemes tudni, hogy mind a hét megyében és persze a fővárosban is műszaki szakemberek, szakorvosok, mozgásterapeuták dolgoznak bennük. Ráadásul ezekben a műhelyekben 26 megváltozott munkaképességű ember is lehetőséget kapott a társadalmi visszailleszkedésre.Magyarországon egyébként nincs fizetőképes kereslet a kerekesszékekre. Az átlagpolgár még az egyszerű aktív eszközről sem álmodhatna, hiszen 800 ezer forintnál kezdődnek az árak. A Guruló Műhely rendkívül jutányosan kínálja a szolgáltatásait.

Ráadásul természetbarát funkciót is ellát, hiszen a kidobott eszköz veszélyes hulladék, viszont a műhely a teljesen kiselejtezett kerekesszékek alkatrészeit is hasznosítani tudja.

A MEREK igazgatójától – aki mellesleg a projekt szakmai vezetője – megkérdeztem, kell-e attól tartani, hogy meghúzzák a Guruló Műhely nadrágszíját is, vagyis hát kevesebb lesz a központi támogatás?

Kogon Mihály azt válaszolta, ő személy szerint a vegyes finanszírozás híve, ami azt jelenti, hogy bizonyos mértékig az érintett intézmények és személyek is járúljanak hozzá a kiadásokhoz. Példaként azt említette, hogy ha a páciens maga választja ki az eszköz színét, akkor annak a költsége őt terhelje. Szerinte megfontolandó az is, hogy a szolgáltatásokat ne csak közpénzből, hanem helyi eszközökből is támogassák. Kogon Mihály így összegez: hiszen az a cél, hogy a fogyatékkal élő a számára legmegfelelőbb eszközhöz jusson kontrollált költségek mellett.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: NÉPSZAVA