- Hogyan került kapcsolatba az értelmi fogyatékkal élő fiatalokkal és az Olimpia mozgalommal?

- Gyógypedagógusként dolgozom Pápán. Még mielőtt megismerkedtem volna az SO versenyrendszerével, már akkor is készítettem fel gyerekeket versenyekre. 2000-ben kerültem kapcsolatba a Speciális Olimpia mozgalmával. 2003-ban az atlétika szakág vezetője lettem.

- Az atlétikának milyen versenyszámait űzhetik értelmi fogyatékosok? Van valamilyen megkötés ezzel kapcsolatban?

-    Az SO és a Nemzetközi Atlétikai Szövetség szabályai és  versenyszámai szinte teljesen megegyeznek. A mi rendszerünkben csak néhány hajítószám nem szerepel, az eszközök veszélyessége miatt. A gyengébb képességűek 50 m-es síkfutásban, kislabda-hajításban és helyből távolugrásban mérhetik össze erejüket.

- Milyen számokban született eddig a legtöbb siker?

- Antwerpenben gyaloglóink voltak a legsikeresebbek, 3 aranyat szereztek, ezüst érmet távolugrásban és 1500m-es síkfutásban, valamint a váltóban kaptunk. A két bronz érem pedig súlylökésben született. A váltó ezüst azért is különösen kedves számunkra, mert a csapat tagjai különböző sportegyesületekből tevődtek össze, sok munka kellett a váltások összehangoláshoz. Ugyanis ezek a versenyzők az edzéseken az egyéni számokra készültek, szinte csak verseny körülmények között találkoztak egymással

- Az értelmi fogyatékossággal élő sportolóknál nyilvánvalóan külön hangsúlyt kap az említett dolog. Edzőiknek jól kell ismerniük nem csak a képességeiket, de a személyiségüket is, mikor, mire hogyan reagálnak, mire van szükségük ahhoz, hogy a legjobb eredményt érjék el. Azért ehhez jókora empátia és szeretet is kell, nem?

- Őnáluk kiemelt fontossága van annak, hogy tudják, ott vagyunk a kerítésen túl. Ez nem csak szorosan a versenyre értendő, hanem átvitt értelemben is. Nagyon igénylik a törődést, a szeretetet, főleg a női sportolók. Az megölelés a reggeli ébresztés után, és a lefekvéskor a jóéjt búcsú ölelés is „jár”. Ez is hozzátartozik az edzői szerephez, akárcsak az, hogy odafigyeljünk a gyógyszereik szedésére, vagy a pénzük kezelésére. Mindegyikük más. Vannak kevésbé önállóak, s van aki kevesebb segítségre szorul. Ezt egyébként jól lehetett használni a csapat összekovácsolódása érdekében is, mert a jobb képességű segít a sérültebbnek Ezt mi ezt örömmel fogadjuk. Nekik is jobban tetszik ha például egy csapattárssal mentek vásárolni és nem Misi bácsi kíséri őket.

Forrás: REHABBLOG