Nemrégiben hozzájuk látogatott el a SINOSZ, hogy megkérdezzék őket élményeikről, tapasztalataikról.

A hallgatóknak minden héten csütörtökön van jelnyelvi órájuk, melyet elmondásuk szerint nagyon élveznek. Azonban nem csupán erről van szó, hiszen nagyon fontosnak tartják, hogy szakmai ismereteik párosuljanak jelnyelvi tudással. Kivétel nélkül mindegyik hallgató kérdésükre, miszerint  miért tanulják a jelnyelvet, azt a válasz adta, hogy szerintük, aki az egészségügyben dolgozik, annak feltétlenül kell tudnia jelelni, hiszen bármikor lehet hallássérült páciensük és ilyen esetben szeretnék tudni megszólítani őt, legalább alapszinten kommunikálni vele.

„Szerintem fontos, hogy egy orvos tudjon jelelni. Bármikor lehet siket betegem. Szeretném, ha tudnánk kommunikálni. Ez ilyen értelemben bizalmi kérdés közte és köztem.”

„Többször láttam a vonaton egy édesanyát siket gyerekeivel a vonaton, amikor utaztam. Nagyon érdekesnek találtam a jelnyelvet, mellyel kommunikáltak. Egyébként is szeretek nyelveket tanulni, de ez különösen izgalmas és érdekes.”

A SINOSZ Csongrád Megyei Szervezetében hosszú évekre nyúlik vissza a jelnyelvi oktatás hagyománya. Két jelnyelvi oktató dolgozik náluk jelenleg Szegeden, Bíró Ferencné és Szlivka Ágnes.

„Szerintem nagyon fontos, hogy orvosként ismerjem a jelnyelvet és tudjak megfelelően kommunikálni a siketekkel. Véleményem szerint számos orvos ezt nem tudja és sok esetben rosszul kezelik a szituációt és hangosan beszélnek, szinte már kiabálnak a hallássérültekkel.”

Az orvostanhallgatók számára indított jelnyelvi tanfolyam oktatója Bíró Ferencné, aki számára nem ismeretlen az Egyetemen a jelnyelv oktatása, hiszen 1994 óta tanított már védőnőket, illetve jelenleg is szociális munkás szakos hallgatókat.

„Láttam egyszer siketeket beszélgetni az utcán. 10 percig folyamatosan néztem őket, nagyon különlegesnek találtam a kommunikációjukat. Szerettem volna mindig is megtanulni, de nem tudtam, hogy ezt hol, illetve hogyan lehet.”

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: SINOSZ