Olyan játszótér épül Magyarországon, amilyen még nem voltHír | 2015.04.30.
Nyolcezer fontot, azaz 3,2 millió forintot próbál összegyűjteni egy magyar társadalmi vállalkozás, amelyet öt, sérült gyereket nevelő szülő alapított. A pénzből olyan játszótéri játékot gyártanának, amelyet súlyosan sérült és egészséges gyerekek együtt használhatnának. A játék ötletében az a nóvum, hogy bár Európában egyre több játszótér akadálymentes, de ez csak azt jelenti, hogy a sérült gyerekek a kerekesszékükkel tudnak akadálytalanul közlekedni és játszani, ám nem tudnak például egy másik – egészséges – gyerekkel közösen mérleghintázni. Márpedig a valódi integráció valahol itt kezdődik.
Magyarországon – a legutóbbi népszámlálási adatok szerint – a lakosság csaknem 5 százaléka valamilyen fogyatékossággal rendelkezik, vagyis 20-ból 1 ember fogyatékosnak számít. Ezen emberek több mint fele, 232 ezer személy mozgássérült, többségük fogyatékossága pedig legalább 50 százalékos. Beszédes adat az is, hogy minden második fogyatékossággal élő embernek problémát jelent a közlekedés és a mindennapi élet, körükben az átlagosnál alacsonyabb az iskolázottság és magasabb a munkanélküliség, ami egyértelműen a megfelelő integráció hiányát mutatja.
Pedig nincs vita, a legfontosabb cél az, hogy a fogyatékosok meglévő képességeik alapján a legjobban megállhassák a helyüket a társadalomban. Számos érdekvédelmi szervezet is elsősorban azt hangsúlyozza, hogy a sérült emberek többsége nem segélyt szeretne kapni, hanem adót fizetni. A kulcsszó tehát az integráció lenne. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a többségi társadalom képes legyen befogadni azt, aki fogyatékkal él. Nincs vita a szakemberek között arról sem, hogy az „ép” emberek csak akkor képesek befogadni a sérülteket, ha egészen kisgyerek koruktól kezdve együtt nevelkednek. Ehhez képest – bár papíron létezik integrált oktatás, de ez leginkább bölcsődében és óvodában, akkor is erősen intézményfüggően valósul meg – az intézményrendszer arra állt be, hogy 18 éves kor után akarja a sérülteket a társadalomba integrálni.
Az ép és fogyatékos emberek nem ismerik egymást. Sőt, míg például az egészséges családokban teljesen természetes, ha a testvérek egy intézménybe vagy akár egy csoportba járnak, ugyanez egy fogyatékos testvérrel már nem biztos, hogy megoldható. A fogyatékos gyerekek kiszorulnak a játszóterekről, játszóházakból, a közösségi terekből, mert azok nehezen megközelíthetőek, és sokszor a sérültek számára használhatatlanok – így sokszor az egész család „otthon marad”, elszigetelődik, magára marad. Ezen szeretne változtatni egy aprónak tűnő megoldással néhány szülő: olyan játszótéri játékokat álmodnak, terveznek, és szeretnének megcsinálni, amelyeket a sérültek is ugyanúgy használhatják, mint az egészséges társaik.
Forrás: HVG
