A gyógypedagógus-szociológus Loványi Eszter az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógia Karának munkatársa, szabadidejében önkéntesként dolgozik a NEO Magyar Segítőkutya Egyesületnél. Születése óta hallássérült. Mindennapjait Kuku, a hangjelző kutya segíti. Ezen a héten a megyei könyvtárban a „Beszédes kezek” rendezvénysorozat részeként dr. Ulrich Attila alpolgármester mutatta be a Kuku és barátai című mesekönyvet.

Kuku és barátai című vidám mesekönyvet írtál a segítőkutyusokról. Miért pont gyerekeknek?

Loványi Eszter: A könyv a gyerekek nyelvén mutatja be a vakvezető, a hallás- és mozgássérült-segítő valamint az autistasegítő és terápiás kutyák világát, illetve a fogyatékossággal élő gazdák mindennapjait. Tapasztalataim szerint az óvodás és kisiskolás korosztály az, amelyik nagyon nyitottan és természetesen kezeli a másságot. Ezért kiemelten fontos, hogy minél korábban legyen lehetőségük tapasztalatokat szerezni erről a területről. Remélem, ez hozzájárulhat ahhoz, hogy a későbbiekben az egész társadalom empatikusabb legyen.

Magyarországon még kevésbé ismert a hallássérült-segítő kutya; hol találkoztál először velük?

Loványi Eszter: Először egy külföldi út alkalmával, és mivel mindig nagy kutyabarát voltam, nagyon megtetszett ez a lehetőség. Amikor hazaérkeztem, elkezdtem keresgélni, hogyan tudnék ilyen fajta segítséghez jutni. Ekkor szembesültem azzal, hogy itthon még nincsenek ilyen segítőkutyák. Egy kutyás táborban találkoztam az egyesület kiképzőjével, Mányik Richarddal, aki biztatott arra, hogy bár Kuku akkor még csak a család kedvence volt, próbáljuk meg és képezzünk belőle hangjelző kutyát.

Mennyi ideig tart a kiképzés?

Loványi Eszter: Mielőtt a kiképzők egy kölyökkutyát kiválasztanak segítőkutyának, különböző alkalmassági kölyökteszten kell átesnie, ezután kezdődik a képzés 8 hetes korban. A hangjelző kutyát a vizsga előtt másfél, esetleg két évig is tanítják, nemcsak a speciális feladatokra (pl. hangok jelzése), hanem a megfelelő szocializációra is. A képzés során meg kell tanulnia, hogy zavaró környezetben is segítsen gazdájának, akkor is, ha éppen jön egy másik kutya vagy gépkocsik közlekednek, vagy nagy a háttérzaj. Sőt, azt is, hogy milyen szituációkban ne tegye ezt, például autóban – ha a gazda vezet – a kézbökés (a leggyakoribb jelzés) balesetveszélyes „mutatvány” lehet.

Hogyan könnyíti meg Kuku a mindennapjaidat?

Loványi Eszter: A legnagyobb segítséget akkor kapom Kukutól, ha nem viselem a hallókészüléket. Otthon, ha valamilyen zaj hallatszik, Kuku először is megkeresi a hangforrást. Ha például csengetnek vagy kopognak az ajtón, akkor odajön hozzám, érintéssel jelez nekem, és elvisz az ajtóhoz, megmutatja, hogy mi történt. Ugyanígy ha az ébresztőóra szól, vagy ha a nevemen szólítanak. Ő számomra nem egy egyszerű segítőkutya, hanem lelki társ is. Kukuval rendszeresen járunk közös programokra, képzésekre, bemutatókra, óvodákba, iskolákba, illetve munkahelyekre érzékenyítő, társadalmi szemléletformáló programokat tartani. Ezek az élmények mindkettőnk számára nagyon sokat jelentenek, így remélem, hogy még sokáig részünk lehet ezekben.

A fizikai segítségen túl érzelmileg is sokat jelentenek?

Loványi Eszter: Nagy a szerepük az elfogadásban, a lelki segítségben. Fogyatékossággal élő ember, vagy például egy autista kisgyerek nagyon nehezen nyit, és nagyon nehezen kerül kapcsolatba másokkal. Ebben segít a kutya, bevonzza az embereket, gyerekeket, így segíti a társas kapcsolatok kialakítását. Engem is magabiztosabbá tett. Az epilepsziás roham előtti állapotot is meg tudják érezni a kutyák a szaglásukkal, vagy ha a kisgyermek felébred éjszaka, illetve veszélybe kerül, azt is jelzik. A kutya jelenléte, simogatása minden embernél csökkenti a vérnyomást, a stresszhormonok szintjét, a szorongás is enyhül.

Tovább a teljes cikkre

Forrás: SZABOLCS ONLINE