A gyakorlóteremben néma csendben figyeli Robi, Mónika, István, András, Marika, Elvira, Cecília és Ricsi Anna Lillát, aki egy rögtönzött előadásban megmutatja, hogy fog történni a felszolgálás november 16-tól a Nem Adom Fel Cafe&Bar-ban. Mindez akár egy hétköznapi jelenet is lehetne egy nyitás előtt álló kávézó stábjánál. Jelen esetben azonban a helyzet koránt sem ennyire egyszerű. Ricsi, a társaság egyetlen mozgássérült tagja kerekes székben ül, a többiek szellemileg sérültek.

A csendet markolni lehet a helyiségben. Mindenki feszülten figyel, miközben Anna Lilla fogadja a vendéget. Kedvesen, mosolyogva üdvözli, majd a pulthoz küldi rendelni, miközben ő előkészíti a betérő által választott asztalt. Az alkalmi vendég egy fehér sótartót kap a kezébe. Ez fogja jelezni a pincérnek, hova kell vinnie a rendelt ételt és italt. Anna Lilla feladata most egy muffin és ásványvíz felszolgálása egy olyan asztalhoz, ami a faltól kevésbé megközelíthető. Halkan odasúgja Nóra, az alapítvány PR-osa és a csapat trénere, hogy nem véletlenül ezt az asztalt választotta a vendég. Meg kell tanulniuk megoldani a nehéznek tűnő feladatot is. Most már én is árgus szemekkel figyelem az eseményeket. Anna Lilla határozott léptekkel viszi a tálcát az asztalhoz. Egy pillanatra megtorpan az új helyzet láttán, de tudja, gondolkodásra nincs idő, cselekedni kell. Óvatosan félrehúzza kicsit az egyik széket, s szépen, szabályosan a vendég elé helyez mindent. Majd jó étvágyat kívánva, távozik. A vendég végez, elköszön és távozik. Jöhetnek az utómunkálatok. Anna Lilla törlőruhát és tálcát kér a pultnál, majd miután mindent összeszedett az asztalról, gondosan letörli, megigazítja a székeket és a használt eszközöket a pulthoz viszi.

A feladat befejeződött, Anna Lilla jutalma tapsvihar. Gyors léptekkel visszaül a még mindig tapsoló csapattársaihoz, és határozottan hátradől a székben. Nóra lépésről-lépésre elemzi a helyzetet, hogy mindenki most is jól az eszébe vésse, mik is a lépések egy ilyen esetben.

Elül a taps, megnyugodnak a kedélyek. Egyenként beszélgetésbe kezdek a személyzet tagjaival, hogyan is látják ők ezt a szakmát. Mennyire tartják nehéznek, van-e már gyakorlatuk, s mit szólnak Anna Lilla mai teljesítményéhez.

Gyorsan kiderül, Anna Lilla azzal, hogy felszolgáló lett, egyúttal a saját álmát is megvalósította. Kislány kora óta erre vágyott. Ezért egy pillanatig sem tartja nehéznek a feladatot, sőt, örül minden helyzetnek, hiszen a felszolgáláson kívül a kihívásokat is nagyon szereti. Cecília pont így érez, ő már egy kézben is tudja vinni a tálcát…illetve tudná, ha erre engedélyt kapna.

Szinte mindenki egyet ért Anna Lillával és Cecíliával a csapatban, már ami a kihívásnak való megelelést illeti, egyedül Móni és Robi kételkednek kicsit. Ők félnek. Soha nem csináltak még ilyen munkát, nem tudják, milyen lesz, amikor majd idegenekkel kell beszélgetniük. Amit történetesen nem szeretnek annyira. Szerintük jobb lenne előtte egy kicsit megismerni a vendégeket, de tudják, erre nem lesz idejük. De mire mindketten végigmondják a gondolataikat, már nevetnek, s a jól ismert mottót kántálják: nem adják fel, ezért biztos, hogy minden rendben lesz.

Tovább a teljes cikkre

Forrás: DININGGUIDE.HU